Kölyökkorodban a bőrödhöz nőtt a Guns N' Roses póló? Heves nyáltermeléssel reagálsz a kettő-négyre? Szent meggyőződésed, hogy a kilencvenes évek elején kellett volna huszonakarhány évesnek lenned? Netán vér helyett Jack Daniel's kering az ereidben? Ha bármelyik kérdésre igen a válaszod, akkor ezt a bandát sürgősen meg kell ismerned.
A budapesti The Sick Unicorn néhány nappal ezelőtt egy olyan anyagot tett le elénk az asztalra, ami remekül reprezentálja, hogy miről is szól napjainkban az örökérvényű rock n' roll underground tálalásban. Ez miért is izgalmas? A beteg unikornis még csak véletlenül sem szándékozik zenei forradalmat kirobbantani, egészen egyszerűen ösztönösen és mégis összeszedetten tolják a srácok mindazt, ami a csövön kifér és ha a büdös életben nem hallottál róluk akkor is percek alatt beránt a zenéjükből áradó energia.
Mivel pár hónappal a debütáló Unleashed lemez megjelenése előtt volt szerencsém élőben megtapasztalni, hogy miként húzzák a talpalávalót, erős kétségeim voltak, hogy az underground bandák hazai lehetőségeinek ismeretében mennyire tudják felvételen visszaadni azt, amire élőben képesek. Nyilván nem írom le a nagymegfejtést azzal, hogy ez a műfaj a színpadon működik igazán és meg kell hagyni náluk tényleg baromi jól működik, ráadásul még jó arcok is úgyhogy kicsit aggódva nyomtam le azt a bizonyos play gombot a lejátszón.
Nos, azt nem mondhatom, hogy 100%-ban alaptalan volt az aggodalmam, de a bevadult egyszarvú sikeresen átugrotta a kerítést és habzó szájjal vágtat a dobhártyáink felé. Szerény véleményem szerint az Unleashed simán el fogja érni azt a célt, amit egy első lemeznek el kell érnie, ráadásul nem is vacakoltak sokáig a srácok mert nagyjából másfél évvel az alakulás után kézzel fogható és heves bólogatásokra okot adó eredményt produkáltak.
Az album egytucatnyi jól összeválogatott tétellel és - ha nevezhetem így - két ráadással (a lírai Author Of Agonies full akusztikus verziójával és a Psycho Pussycat magyarnyelvű változatával, a Hentes Hajadonnal) támad. Arra már alapból elég ez a cucc, hogy legyen egy halvány segédfogalma a tisztelt hallgatóságnak, hogy nagyjából mire is számíthat, ha levetődik egy Unicorn bulira és ha már arra jár, torka szakadtából visíthassa a szövegeket.
Apropó dalszövegek: mindig vegyes érzelmekkel állok hozzá, ha egy honi banda angol nyelven adja elő a szerzeményeit, mert baromi sokszor ugranak életveszélyes fejest a hunglish akcentus feneketlen vermébe. Szerencsére jelen esetben ezzel a buktatóval nem kell számolnunk.
Igazság szerint az első hallgatás számomra nem hozott átütő eredményt, sőt kellett egy kis idő az ismételt nekifutáshoz. Furcsa érzés azzal szembesülni, hogy egy énekes saját magával szemben magasra teszi a mércét, jelen esetben mégis ez történt (így járt na, kellett neki az adrenalin fröccstől cifráznia a magasakat). Amennyire leesett az állam élőben Shuey hangjától, annyira nehezen tudtam befogadni ugyanazt felvételen és - bár ez erősen szubjektív - az én fülemnek az ének kicsit "arcba lett tolva", de kár ezen fennakadni hamar meg lehet szokni. A hangzás határozottan rendben van és még MP3-ra butítva, egy kevésbé jó motyón is élvezhető a megszólalás. A lemez felvételénél és keverésénél érezhetően nem sajnálták az időt, pénzt, energiát no és persze az elengedhetetlen szakértelmet. Nehéz egy ilyen kiadványt objektíven értékelni, hisz kikerülhetetlenül beindul az "összehasonlító ösztön" és nem lenne korrekt párhuzamot vonni mondjuk egy Hardcore Superstar megszólalásával.
Az album hosszúsága pont elég, hamar felpörög az anyag, adja a kellő feelinget, megvan a húzása, nem ültet le és a ráhangolódási fázis után hamar azon kapod magad, hogy folyamatosan ezt hallgatod. A lemez legszimpatikusabb tulajdonságai, hogy nincsenek rajta felesleges töltelékdalok és elég jól átjön az a zsigeri szintről feltörő lendület ami ezt a brigádot baromi jól jellemzi. A dalokban egytől egyig ott vannak az elvárható stílusjegyek, mégsem sablonosak és nyilván beugralank bizonyos párhuzamok (szerintem Robi vénásan lövi magába a Slash géneket), de eszembe nem jutna velük kapcsolatban úgy kezdeni egy mondatot, hogy "tisztára olyanok, mit ez meg az". Boncolhatnám a korongot tételenként, de egyrészt nem szokásom, másrészt a zenekar Facebook oldalán a srácok óvatos dózisokban adagolva minden dalról elmesélik majd, hogy nekik személy szerint melyik mit jelent. És ez bizony még csak a kezdet...
"Hallgasd meg és b*szd el a napod!"
