A hazai underground képviselőitől mindig örvendetes egy olyan bemutatkozó lemezt kézbe venni, amely kívül-belül kész van. Értem ezalatt azt, hogy a zenészek nemcsak a céljaikkal vannak tisztában, hanem azok eléréséhez részükről adott is a megfelelő háttér, mind az irányvonal, mind a hangszeres felkészültség, mind pedig a megjelenési forma tekintetében.

A veszprémi bázisú black metal alakulat esetében annak, aki gyanútlanul, előzetes háttérinformációk nélkül közelít az anyaghoz, minden bizonnyal nehezére fog esni elfogadni a tényt, hogy a Profán Mystérium lényegében előzmények nélkül áll a Lidérc diszkográfiájában. Egy szűk körben ismert digitális és kazetta formátumú promo ugyan készült ezen a néven, de a tényleges kezdet ettől a tavalyi lemeztől datálódik. A képet némiképp árnyalja, hogy szó sincs a hazai mozgalom lehetséges utánpótlásáról, hiszen a formáció soraiban olyan zenészeket találunk, akik évek, mi több, évtizedek óta jelen vannak a magyar black metal színtéren.

Az előzmények és a párhuzamosan futó zenekarok teljeskörű felsorolásába felesleges belemennem, mivel a Lidérc saját jogán érdemes az érintettek figyelmére. A tagokat illetően csak néhány név, a miheztartás végett: Lepra, Mistcavern, Infectus, Niedergang. A Gustave Doré metszeteire emlékeztető borítókép nyomban megragadja a tekintetet. A mögötte lévő koncepció, gondolok itt elsősorban a promo fotóra, illetve a dalszövegekre, átgondoltságról, tudatosságról tanúskodik.

A Profán Mystérium esetében szó sincs esetlen stílusgyakorlatról, az összképet tekintve itt minden epizódnak, momentumnak jelentősége van. A kiadványt pedig áthatja a népies íz. Azonban ezen a korongon nem vásári, kényszer szülte folk metal elemek zenébe erőltetésére történik kísérlet. A tradicionális, népies jelleg a Lidérc számára egy laza keret, a koncepció értelmezése pedig a befogadó feladata. A nihilista és mizantróp dalszövegek szépirodalmi igényességgel lettek megfogalmazva. Nem jellemző az irányzat belföldi képviselőire, hogy az egyes szövegkönyvekbe érdemes lenne elmerülni, a Profán Mystériumnál mégis ez a helyzet.

A hat tételes lemezen lendületes, de dallamokban sem szűkölködő black metal hallható, stílusidegen hangszerek, oda nem illő elemek nélkül elővezetve. A két gitáros átgondolt szerzeményekben, nem témák egymás mellé, netán egymásra pakolásában gondolkodott. A gyors darabok textúráiból kitűnnek azok a gitárdallamok, harmóniák, amik egyfajta támpontokként segíthetik a tisztánlátást, vagy legalábbis az eligazodást. Különösen igaz ez a Bacchanalia és a Zsarátnok című nyitó tételekre, melyek a Profán Mystérium könnyebben kiismerhető fejezetei. Az Elkárhozottak című disszonáns szerzemény már jóval kevesebb kapaszkodót kínál fel a hallgatónak; ez a kreatúra vokális szempontból is kijjebb tolja a határokat. Az Ekpyrosis, azaz világégés a depresszív black metal irányába mozdul el, a Tövisliget fő erénye újfent a gitárdallamokban rejlik, még a végjáték a kántáló vokálokkal és narrációkkal celebrált Caprineus-szal fullad kakofóniába.

A honi black metalban talán már nem zajlanak olyan intenzitással az események, mint a 2000-es vagy a 2010-es években, ez a lemezek számát tekintve is érzékelhető. A Lidérc a Profán Mystériummal képes hozzátenni némi sajátos ízt a hazai színtéren megkövült hagyományos black metal toposzaihoz.