Van olyan zenekar az ember életében, amire egyből ugrik, történjen bármi is. Számomra ilyen a Mastodon (is) Amikor a srácok elengednek egy megfáradt galambot, rohanok és megveszem a legújabb lemezt vinylen. Nincs ez másképpen most sem, de a lemeznél gyorsabb volt a zene, így megpróbálok objektíven állni a dologhoz és úgy okoskodni a Medium Rarites-ről.
Amikor kijött a Fallen Torches, azt hitte mindenki, hogy "Hohoooooo itt az új lemez" Ami valamilyen szinten igaz is, de azért ez egy válogatás lemez, nagyon finom dalokkal, egy új Scott Kelly dallal (ugye, ha Mastodon lemez, akkor a Neurosis frontember szerepel, ez alap). Tudom két szempontból nézni a lemezt, szóval marha jó politikus is lehetnék. Az egyik a szemben állók véleménye, amit én is tudok. Ez a lemez nem más, mint időhúzás. Nyilván nem állnak úgy a stúdióban, hogy kijöjjön az új album, a turnék hiánya miatt meg nehéz fennmaradni a felszínen, így ez a válogatás lemez tökéletes megoldás arra, hogy életjelet adjanak magukról. A másik szempont a rajongó, akinek több kedvence is végre egy lemezen van, valamilyen módon.
Igen, ez egy válogatás lemez, instrumentális tételek szerepelnek rajta, amiket hallhattunk már énekkel full albumokon, illetve több élő felvétel és kislemez dal is szerepel a válogatáson. Ilyen az én egyik hatalmas kedvencem a White Walker. A Trónok Harcához írt dal, valami eszméletlen király hangulatú, imádom. Ennél jobban kislemezes dalt/feldolgozást csak is a Starway To Nick John EP-n hallhatunk, amikor a Zeppelin klasszikusát dolgozták fel a srácok, egykori managerük emlékére. Visszatérve, a White Walker egy annyira mély, egy annyira borongós dal, amit reggel az erkélyen állva, kávéval a kézben hallgatsz és élvezed, ahogy a reggeli fagy csipkedi az arcodat. Magenheim doki is tuti ezt tolta volna a randa barna köntösében, ha akkor lett volna rá lehetősége a gazdagréti panelban. Az insturmentális tételek közül sikerült szerepet kapni a bedrogozott cicás videójú Asleep InThe Deep dalnak, ami szerintem, az egyik legjobb Mastodon nóta, így meg aztán pláne érdekes! Ének nélkül szinte csak a gitárokra kell figyelni, előjönnek olyan finomságok, amiket amúgy nem feltétlen veszel észre. Az élő felvételek közül kettő van, amit totál ki kell emelni. Az egyik a Circle Of Cysquatch és a Blood And Thunder. Előbbi akkor került rögzítésre, amikor az még újdonság volt koncerteken, utóbbi pedig akkora energiával bír, hogy leviszi a fejed bármikor hallgatod. Az ilyen dalokat imádom, amiket már rongyosra hallgattam, de még mindig elkezdem az övemnél egyből pengetni a riffet, legyek bárhol.
Összességében időhúzás a lemez, de remek módja az időhúzásnak. Olyan, mint a horror filmekben a drámai zene. Vágod, hogy lesz valami ijesztő, de még fokozzák a hangulatodat. Ezek után biztos vagyok benne, hogy hatalmasat fog szólni az új Mastodon lemez!
Béke, Szeretet, Metal!
