Ha azt mondom brit death metal, fogadjunk mindenki a Bolt Throwerre, a Carcassra és esetleg a Cancerre asszociál. Jogos, hisz valóban ők a legközismertebb zenekarok a szigetországban, ha az említett műfajban turkálunk (bár két zenekarnál rendesen vegyülnek más stílusok is...). Én viszont állítom, hogy a Benediction is megérdemli, hogy egy listán szerepeljen a fenti brigádokkal, hiszen egy igazi nyers old school - de valóban méltatlanul elfeledett – bandáról beszélünk.

Annak ellenére, hogy a Transcend The Rubicon lemezük a műfajon belül egy igazi klasszikus, illetve több bitang erős anyagot leraktak az asztalra, a popularitásuk mégis visszaesett, ami nem csoda, hiszen 12 éve nem jelent meg semmi új anyaguk. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy anno megszűntek létezni.

Idén azonban a zenekar feltépte a kriptaajtót és előrontott dohos nyughelyéről, ráadásul régi haduruk, Dave Ingram vezetésével! A feltámadt halálosztag sorra jelentett be az élő fellépéseket (amik sajnos a vírushelyzet miatt az idén elmaradtak), majd sokak meglepetésére rögtön egy új lemezt is bejelentettek, ráadásul rögtön lemezcímet (Scriptures), borítót és számlistát vágtak az arcunkba. Az első ízelítő nóta után lehetett érezni, hogy itt tényleg nem lesz szarakodás. Ott folytatják a pusztítást, ahol az utolsó lemezükön abbahagyták. Az Anaal Nathrakh frontemberrel készült 12 éves korong (Killing Music) igazi tapló, bele-a-pofádba death metal, penge hangzással (ahogyan a Grind Bastard és az Organised Chaos is). Emellé pedig bástyaként sorakoznak az etalonként emlegetett őslemezek! Az összkép egy brutális és hibátlan diszkográfia, ami most keményen megnehezíti a Benediction dolgát, hogy a zenekar felérjen a saját színvonalához, renoméjához, hangzásához és old-school mivoltához 2020-ban.

A lemez megjelenése előtt két húzós dalt azért betöltöttek az ágyúba a fiúk, ami nagyon korrektre sikeredett, de persze kíváncsi voltam, hogy az egész lemez megállja-e a helyét a death metal kegyetlen csataterén. Amikor először végigment az album, konkrétan a földről kellett összekaparni, olyan K.O.-t osztott a lemez. Elégedett voltam - de még mennyire!

A Scriptures igazi paraszt szögelés, semmi modern körítéssel. Nincs túlbonyolítva, nincs újragondolva, vagy forradalmasítva. Csak és kizárólag régi vonalas death metal fognak eléd rakni, nyersen köret nélkül, egy kis hardcore és groove fűszerezéssel. A hangzás kegyetlenre sikerült, ami óriási pozitívuma és egyben egyetlen modern eleme az anyagnak. Maga a muzsika old-school, de a kivitelezés profi, a keveréssel pedig csontot lehet vágni.

A 31 éve párosban vadászó alapító gitáros duó (Peter Rew és Darren Brookes) gondoskodik arról, hogy a nyakizmaid elsorvadjanak, mert a 45 perces anyag alatt végig olyan riffek dübörögnek, amik megkörnyékezik a Benediction 90-es évekbeli hőskorát. Persze nem a zenekar legkomplexebb és kidolgozottabb riffjeit hallhatjuk, de teljes mértékben hozza a szintet, főleg ennyi év kihagyás után.

További masszív tagja a zenekarnak az új olasz dobos srác, aki olyan paraszt szögeléseket és duplákat üt végig, amitől a zene agresszivitása tiszta adrenalinná válik a hallgató vérében. Gondolok itt a Scriptures In Scarletre és a The Blight At The Endre. Ez az a szituáció, amikor a lassú tempó is gyors tempó - azaz maximum lassabb tempóról beszélhetünk, pl. a Stormcrow vagy a We Are The Legion alatt. Itt azért rendesen van párhuzam a Bolt Thrower tipikus lomba darálásával. Persze az előbb említett notákban is van olyan rész, amikor felszívja a speedet a banda...

De térjünk rá az öreg veteránra, Dave Ingramra, akinek a torkában egy félig már megemésztett démon rohadhat. Brutalitásával egy még magasabb és kegyetlenebb szintre emeli az alapvetően iszonyúan erős hangszeres produkciót, ezzel egy olyan mocskos, masszát kialakítva, amit büszkén hívok echte old-school death metalnak . Ráadásul a parasztabbiknak. Dave visszatérésével az összkép tökéletes!

Végszónak tehát a Scriptures egy tipikus, de kiemelkedő old-school death metal anyag, ami folyamatosan törtet előre a műfaj csonttemetőjében, de közben mindig hátranéz, nem felejti el honnan jött. Aki szerette a zenekar régebbi lemezeit az biztosan nem fog csalódni!