RockStation

Puscifer - Existential Reckoning ( Pucifer Entertainment, 2020)

2020. november 04. - KoaX

pusciferexistentialreckoning.jpg

Akármilyen apokaliptikus is ez az év, azért vannak előnyei. Többek között az, hogy a nagy kedvenceknek van ideje a mellékprojektekre, és sorra jönnek a jobbnál jobb albumok. Már most nehéz azon agyalni, hogy milyen lesz az idei TOP 10. Erre a tízes listára próbál meg felkerülni a Puscifer is, akik öt év hallgatás után újra jelentkeztek egy új anyaggal, ami az Existential Reckoning címet kapta.

Amikor szóba kerül Maynard James Keenan egy-egy projekttel/zenekarral kapcsolatban, akkor instant beengedek egy kis pisit a boxerba, mert tudom, hogy valami olyan fog következni amire A; egyáltalán nem számítók, B; valami olyasmi, amitől biztos, hogy hanyatt fogom dobni magam, C; szimplán egy profi munka. A Puscifer kapcsán az öreg álruhás fickó már milliószor elmondta, akárcsak a A Perfect Circle-lel kapcsolatban, hogy ezeknél a zenekaroknak nem Ő a frontember, Ő csak egy mellékszereplő, aki színesít az egészen. Ez, szerintem marha fontos, mert csak így lehet helyesen tekinteni egy-egy ilyen albumra. Akármennyire is fáj az elvakult rajongóknak, de ebben a zenekarban Carina Round van előtérbe helyezve, ami mondjuk egyáltalán nem baj. 

pusifer_1131_a_crop_travis_shinn.jpg

Mit vártam, amikor meghallottam, hogy a Puscifer új albummal jelentkezik? Semmi olyat, amitől halálosan hátra vágnám magam. Fontos volt a számomra, hogy ne várjak semmi olyat, amitől most azonnal hanyatt vágnám magam, szóval a már említett C opció mellett tettem le a voksomat. A tavasszal megjelenő Apocalyptical a lehető legjobb elővezetése volt az albumnak, noha akkor azt hittük még, hogy ez csak egy kósza dal. De tökéletesen csigázta az embert, piszkálta az agytekervényeit, és nem volt hajlandó kiszakadni a hallójárataimból. Az a dal egyszerűen tökéletes. Minden szempontból, a helyén van, az meg nem is kérdés, hogy jól szól, egy ekkora produkciónál ez nem lehet kérdés. Ellenben ki kell emelni, hogy az a dal üt el a legjobban az album többi tizenegy tételével szemben. Sokkal pörgősebb, pattogósabb, hangulatosabb, mint a többi. A többi dal pontosan azt hozza, amit elvártam tőlük. Hátradőlök a székben, és a hideg őszi délutánon a meleg szobában olvasgatás közben remek segítséget nyújt, hogy néha letegyem a könyvet és elkezdjek gondolkozni, hogy ez a rész mi volt? Mennyire zseniális, mennyire....Mennyire nem találok rá szavakat, hogy valaki ilyeneket tud kitalálni és a szokványos értelemben vett hangszerek háttérbe szorításával ilyeneket alkot. Bezony, sok az elektronikai kütyü, de nekem ez marhára tetszik. Amúgy, ha már beszéltünk a klipes dalról, akkor meg kell említeni, hogy ennek van egy kis tesója is, amiben Maynard van jobban előtérbe helyezve. A The Underwhelming egyből az említett dalt követi a lemezen, és hangzásban, hangulatban, gitártémában tényleg annak a továbbgondolt változata. Olyan ez, mint amikor a Metallicának ott az Unforgiven és nem elég rá egy megoldás. A Bread And Circus az egyik leginkább szimpatikus dal a lemezen. Marha jól vannak pakolgatva az effektek, a samplerek és marhára tetszik, hogy nagy éneklés nélkül is mennyire be tud találni egy dal. Mondjuk azért érdemes itt Carina-ra oda figyelni, mert ő azért villogtattja a gyönyörű hangját. Ha akartok azonban némi A Perfect Circle feelinget is hallani, mármint ének terén, akkor feltétlen a Bullet train To Iowa dalt kell meghallgatni. Itt először frankón az jut az ember eszébe, hogy ez a dal a másik projektben is totálisan megállná a helyét, Maynard meg is mozdítja kicsit jobban a hangját, de nem kell aggódni, nem annyira, mint egy Tool dalban.

Igazából a lemezt lehet, hogy egy kicsit túltolták, mert egyben még soha nem volt lehetőségem végig hallgatni, azért a tizenkét, öt perc körüli dal manapság egyszerre sok. Lehet, hogy másnak jobban van ideje, vagy egyben ennyi ideje, de nálam ezek most annyira nem férnek bele, így ez az egy negatív dolog, amit fel tudok perpillanat hozni az album ellen. Hogy az év végi listán ott lesz-e az egy nagyon jó kérdés. Gőzöm sincs, mert még számomra jön két nagyon fontos album. Az biztos, hogy amennyire nincsenek koncertek, annyira sok jó album születik, pláne most így az év második felében. 

4kop.png

Béke, Szeretet,Metal

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr5816269606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum