Az 1987-ben, Ózdon alapított zenekar a hazai underground egyik legrégebben zenélő csapata, és a ’94-es Demonstráció óta töretlenül nyomják az intenzív thrash zenéjüket. A legutóbbi sorlemezük, a D.Ü.H. még 2008-ban jelent meg, de határozatlan ideig szüneteltették a működésüket. Most, közel 12 évvel a D.Ü.H. után stúdióba vonultak, hogy új Remorse albumot rögzítsenek.
2008-as lemezükön maradandót alkottak, de egy igencsak hosszú évtized telt el, sokat változott a helyzet napjainkra, legalábbis annyiban, hogy megváltozott a zenei közeg és változtak a zenehallgatási szokások. Kíváncsi voltam és türelmetlen, így elkövettem azt a hibát, hogy szokásomtól eltérően megnéztem a hivatalos szöveges videókat mielőtt meghallgattam volna a lemezt CD-ről. Enyhén szólva sem hatottak meg, arra viszont tökéletesen alkalmasak voltak, hogy nagyjából képet kaphassak arról, hogy mit is várhatunk a lemeztől. Azért csak
nagyjából, mert a dalok árnyaltabb képet mutatnak CD-ről hallgatva!
Nem kellett volna a laptop "csipogóján" belehallgatnom, sokat elvett az élményből. Mert ezúttal sikerült kicsiszolni az előző lemez gyenge pontját, a hangzást is! Keménységből és igen feszes tempókból nincs hiány, de sikerült azért kicsit színesebbé varázsolni a dalokat és a hangzás miatt most, ha lehet még súlyosabban dörrennek meg, a végeredmény pedig könnyen a stílus hazai csúcsteljesítménye is lehet idén.
A lemez tele van erős dalokkal, következetesen vitték és fejlesztették tovább azt a sajátos, azonnal felismerhető, erős Remorse-hangzást, ami felé már az előző albummal indultak. Nem tesz rosszat a felvétel hangulatának a teret kitöltő hangzásvilág, markánsan vegyítik a példaképek témáit (Bay Area vonal-Testament/Exodus) a saját ötleteikkel, ugyanakkor a lemez példaadóan egységes. Végig megőrzik a közös produkciót kockára nem tevő egyéni teljesítményt, ahol a két gitáros, Kossuth Lajos és Oláh Zsolt kölcsönösen nagyszerű játékra készteti egymást. De a ritmusszekció is iszonyatos erővel, hihetetlenül feszes tempókkal húz végig a lemezen a befejezésig!
A lemez több évig érlelt gyűjtemény, melyet hasonlóan előző, D.Ü.H. című munkájához, gondosan válogatott vendégekből álló csapat erősít: Farkas Zoltán (Ektomorf), Körmöczi Péter és Pápai Zsolt (Cadaveres), Cserfalvi “Töfi” Zoltán (Iron Maidnem), Bátky Zoltán (Wall Of Sleep), Miki (Ørdøg, Wackor), Kemenczei Balázs (Stonedirt). A tizennégy tételes stúdióanyag pontosan adagolja a thrash metalt, így nincs túljátszva semmi: kicentizett porciókban kapjuk a fémet, mely azonban nem fogja megfeküdni a gyomrunkat.
A korong remekül szól, Cserfalvi “Töfi” Zoltán hangmérnök és Boros Bélának köszönhetően a hangszeres teljesítmény mellett ez is nagyon rendben van. Sokadik végighallgatás után kijelenthetem, hogy a csapat több, mint egy évtized alatt semmit sem veszített a lendületéből. A Remorse nem hagyott a zenéjén támadási felületet: a számok pörgősek, a szövegek erősek, és bár előfordult egy-két szám, amelyet tölteléknek éreztem, összességében egyértelmű, hogy a lemez tökéletesen beváltja a hozzá fűzött reményeket, profin tolmácsolják a műfaj minden lehetséges arcát megmutató tizennégy számot. Ajánlom ezt az albumot mindenkinek, aki szereti az alapvetően tradicionális thrash metal lemezeket!
