Ha valamivel engem instant le tud venni a lábamról egy zenekar, az a finom női ének. Nem volt ez másképpen az ukrán Jinjer esetében sem. Teljesen ismeretlenül vágtam bele magam az augusztus végén megjelent Wallflowers albumukba. Metalcore banda révén nem sok finomkodásra számítottam, de valahol nekem most erre  volt szükségem. Na, de lássuk, hogy tépi darabokra a nyarat a Jinjer.

A Jinjer 2009-ben alakult az ukrajnai Donetskben. A Wallflowers a negyedik stúdió albumuk, a sikerek lassan, de biztosan jöttek számukra az évek alatt, részben a Napalm Recordsnak köszönhetően. Öröm volt számomra olvasni, hogy olyan általam szeretett zenekarok voltak rájuk hatással, mint a Guano Apes vagy a Gojira. Az albumot hallgatva valóban felfedezhető számos nagy zenekar hatása. Igazi zenei és érzelmi kavalkád ez az album, az agresszív dallamokat megszakítja Tatiana csodálatos énekhangja, igazi kettős csoda az énekesnő. Hát kell ennél több egy metalcore/djent albumhoz? Aligha.

A lemez kezdete számomra sokkoló volt. Na nem azért, mert rossz, hanem mert totálisan ismeretlenül nyomtam rá a play gombra, fejhallgatóval a fejem. A Call Me a Symbol azért is érdekes, mert a dalnak kettős jelentése van az énekesnő szerint. Ugyanis egy erős, magabiztos vérszomjas nőről szól, másrészt olyasmi, ami Ő mindig is lenni szeretne, de túl félénk ehhez a természete. Pedig szerintem nagyon vad a hölgy és a kisugárzása is imádnivaló, akár egy Metál Istennőé.

Ugranék egyet a Vortex-re, amelyhez videó is készült. Ha csak egy számot hallgatsz meg az albumról ez legyen az. Ez volt az első dal, amit felvettek és az első kislemez, amit élőben játszottak a Hellfest From Home-on 2021-ben. Nagyon büszkék erre a dalra a srácok, amit a következő sorok is alátámasztanak:

Ez egy tökéletesen kiegyensúlyozott dal véleményünk szerint. Egy történet, amit a zenén keresztül mesél el, és megérdemelt egy hozzá tökéletesen illő videoklipet... A videó egy utazás, ami egy újabb réteget, egy újabb üzenetet ad a kislemeznek, ahogy Tatiana a nehéz gondolatok terhéről énekel, és arról, hogy ez milyen pusztító tud lenni, a videó azt tükrözi, amivé a világ sajnos sokunk számára vált...

A következő dal a lemezen a Disclosure! amely egy interjúnak köszönhető, ahol a zenekart igencsak rossz fényben tüntette fel egy riporter, folyamatosan provokatív politikai kérdésekkel bombázva őket. Ezzel a dallal adták ki magukból a felgyülemlett haragot és fájdalmat.

Minden tehetségre jut legalább egy másoló, aki annyira jól adja el magát, hogy az emberek őt kezdik el dicsérni, érte rajonganak, odavannak a munkáiért mit sem sejtve arról, hogy hamis terméket imádnak. Erről szól a Copycat amely szerintem nagyon jól el lett találva. Pörgős, erős dal, ahol nekem a dob és a gitárjáték együttműködése tűnt fel igazán.

Pearls and Swine egy bibliai kifejezés, amelyet mi talán úgy szoktunk használni, hogy okos enged, szamár szenved. Hülyékkel nem érdemes vitatkozni, sokszor jobb elhallgatni mit is gondolunk nem pedig hagyni, hogy lerántsanak maguk közé. Eugene Abdukhanov öthúros basszusgitár játéka talán itt emelkedett ki számomra leginkább. Ahogy indul a dal… bár már a Vortex-nél megtetszett a zenekar, de itt teljesedett ki igazán az érzés.

A Sleep of the Righteous azon felül, hogy kemény durrbele indítás után megtorpan és ezzel bizonyítja azt a kettősséget, ami az albumot jellemzi még egy elég érdekes dologról is szól. De beszéljen helyettem Tati Shmailyuk a dalról:

Ez a kedvencem. A dal az első alvásparalízis élményemről szól. Az alvásod valamilyen szintjén az elméd felébred, de a tested még mindig alszik. Az abszolút tehetetlenség érzését tapasztalod, és rengeteg hallucinációt látsz. Nagyon ijesztő érzés az éjszaka közepén. Amikor először tapasztaltam, azt hittem, hogy egy gonosz erő jön a szobámba, és az ágyhoz szorít.

Nem szeretném ezt megtapasztalni az tuti. 

Igencsak hátul kapott helyet a lemez címadó dala a Wallflower. Említettem feljebb a Guano Apes-t, mint hatás zenekart. Na itt, ha nem olvastam volna korábban erről a dologról akkor is ők jutottak volna eszembe. Mivel jómagam a lágyabb énekért vagyok oda, így nekem ez a kedvencem az albumról. Kaptunk hozzá egy klipet is, kicsit Sin City stílusban. Intovertáltak himnuszának is lehetne hívni a dalt. Az eredeti címe amúgy tényleg az volt, hogy An Introvert. Azonban Tatia férje mondta, hogy az angolban van egy szó a Wallflower, amit olyan emberekre használnak, akik egy partin a fal mellett állnak és senki nem akar velük táncolni. Persze nem marad itt sem végig kellemesen dallamos a szám, a zene közepénél beindul a kemény metalcore hangzás egyfajta robbanásként, amely az intro személyiségekre jellemző is talán. Mert persze csendes visszahúzódó emberek vagyunk kívülről, de belül telistele érzelmekkel.

A Dead Hands Feel No Pain egy szellem dala. Élek vagy halott vagyok? Remélem kapni fog egy remek videóklipet ez a szám is, rengeteg a potenciál benne. Ahogy haladunk az album vége felé, egyre gyakoribbak a számokban a hangulatingadozások. Lágy és kemény ének váltakozása.

Eredetileg az As I Boil Ice lett volna a lemez címadó dala azonban az artworkbe sehogy sem illett, pedig próbálkoztak vele. Ez a dal is az énekesnő szociális kézségeiről, vagyis inkább azok hiányairól szól, hogy mennyire frusztrált egy-egy új szituációban. Bevallom az album végére én így ismeretlenül is megkedveltem Tatiát. Ezért is szeretek egy-egy dalnak utánanézni, elolvasni a számok mögötti tartalmat ugyanis így jön ki igazán a dalok mondanivalója és érezhetjük át teljesen őket.

Elérkeztünk az utolsó dalhoz a Mediatorhoz. Vigyázz! Kész! Rajt!, ezek a szavak jutottak eszembe első hallásra és hogy csak rohansz. Gyerekként minden szép és tökéletes aztán van egy pont, ahol rájössz, hogy rohadtul nem, erről szól ez a dal is. Lezárásnak szerintem ideális. Amilyen keményen kezdtük a lemezt olyan keményen is fejezzük be. Igaz mi mást várhatnánk, nem egy tinglitangli zenekarról van szó.

Összességében nekem ez is egy kellemes meglepetés volt. Nagyon sokszor futok bele a blognak hála olyan zenekarokba, amelyekről korábban nem is hallottam, de mindig valahogy jó pillanatban találnak meg és új kedvenc dalokat kapok tőlük.