Brian May mindig is a Queen gitárosa marad, ami természetesen maximálisan rendjén is van, de az emberek hajlamosak megfeledkezni a zenekaron kívüli dolgairól; mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a néhány hete újra kiadott Back To The Light című lemez. Abban a rendhagyó helyzetben vagyok, hogy a megjelenése idején kazettán szereztem be az albumot, majd néhány évvel később elkallódott a hanghordozó, és a lemezt - ezúttal CD-n - csak a napokban hallottam újra; tehát a megismerkedést követően közel három évtizedig nem keresztezték egymást az útjaink.
Az öreg kontinensen 1992 őszén megjelent Back To The Lightról talán kevesen tudják, hogy volt előzménye is, hiszen a gitáros a saját neve alatt 1983-ban már megjelentetett egy lemezt, ami a maga 28 percével és három dalával inkább egy hosszabb EP volt, mintsem egy teljesértékű korong. A Back To The Light dalai többségének megírásakor a Queen kimondva-kimondatlanul már csak papíron létezett, állítólag maga Mercury is áldását adta a szólólemezre.
Ha akad valaki, aki még emlékszik erre az albumra, annak elsőként feltehetően a Too Much Love Will Kill You ballada ugrik be, mely a klipje révén, illetve annak köszönhetően, hogy felkerült a posztumusz Queen lemezre, az 1995-ös Made In Heavenre, viszonylag nagyobb ismeretségre tett szert. Az amerikai autóreklámnak köszönhetően pedig a vérbeli hard rocker Driven By You is bekerült az ottani köztudatba. Közel harminc év után elég volt a dallistára pillantanom és a címadó mellett nálam is ez a két szerzemény volt az, amelyek elindultak a belső magnóban.
A Back To The Light alapvetően egy hard rock anyag, mely tökéletesen simul az akkoriban már letűnő félben lévő kortárs albumok sorába. May a gitárok mellett az éneket is magára vállalta, a lemez pedig maga a magyarázat arra, hogy mitől működtek a Queenben olyan jól azok a többszólamú vokálok; a gitáros hangja szólóénekesként is maximálisan rendben van. Ezekben az érzelmesebb dalokban nincs szükség nagyobb hangszálakrobatikára, de már a címadóban is elképesztően jó dallamokkal áll elő.
A lemez egyébként egy pársoros fohásszal kezdődik, majd az első kitartott hangokról felismerhető May Red Special gitárja. A címadó dal egy epikus szerzemény, a Hegylakó film zenéjeként ismert Queen dal, a Who Wants To Life Forever nyomdokain. A Back To The Lightban ott van ugyanaz a dráma, mint az 1986-os szerzeményben, ráadásul áttételesen mindkettő a legendás énekesről szól. A lemez egyébként egy érzelmi hullámvasút, a komor és felemelő nyitány után érkező Love Token egy játékos rockdal, bár nem igazán helyénvaló a hasonlat, de nekem mindig a korai Mr. Big dolgai jutnak eszembe róla, felpörgetett bluesos rock, húzós groove-okkal. A Resurrection is valahol hasonló, de egyenesebb vonalvezetésű hard rock tétel. Itt kell megemlítenem a néhai Cozy Powell (Black Sabbath, Whitesnake, Rainbow…) dobost, aki a dalok többségét felütötte, illetve több szerzeményben társszerzőként is feltüntették, egyébként egyetlen dal erejéig a kolléga, John Deacon basszusgitáros is tiszteletét teszi a lemezen. A már emlegetett Too Much Love Will Kill You egy zongorás ballada, a Driven By You-ról pedig a címe mindent elmond. A változatosság jegyében a korong második felében is belefuthatunk laza rock ’n’ rollba az I’m Scared vagy a gospel kórussal színesített Let Your Heart Rule Your Head képében, de akadnak balladák (Nothin’ But Blue, Just One Life), ahogy itt van a Gary Moore dolgait idéző blues-os instrumentális Last Horizon, végül pedig egy feldolgozás is akad.
Brian May a lemezzel a záró dal útján nemcsak az egykori énekesről, hanem az 1991 tavaszán elhunyt kortársról, Steve Marriotról is megemlékezett, a záró Rollin’ Over ugyanis egy Small Faces szerzemény átdolgozása. A tervek szerint a Back To The Light újrakiadása egy sorozat kezdete, melynek keretében a kiadó le fogja porolni az összes, évek óta nehezen beszerezhető szólólemezt.
