Kortársaihoz hasonlóan Brian May is belefogott a katalogizálásba. A szólólemezek nem is olyan hosszú sorából az Universal Music a Back To The Lightot követően július közepén ismételten megjelentetett egy rendhagyó, mi több, elfeledett kiadványt. Az 1983-as Star Fleet Project akár a Queen gitáros első szólólemezének is tekinthető lenne, ha nem csak három dal szerepelt volna rajta, illetve ha May névtelen session zenészekkel rögzítette volna azokat.
Szólólemez helyett viszont szerencsésebb a borítón is olvasható Brian May + Friends szókapcsolat vagy a címben szereplő Project megnevezés használata. A szamuráj-transformer hibrides borítóba csomagolt felvétel története is rendhagyó, de a közreműködők személye nem kevésbé. A legenda szerint a gitáros a Hot Space turnéi és a The Works felvételei közötti holtidőben, ’83 tavaszán két napra összecsődítette a haverjait egy tét nélküli stúdiós session erejéig.
Kezdetben nemhogy kiadásról, hanem még az anyag felvételéről sem volt szó. A los angelesi Record Plant Studio szakemberei azonban rögzítettek két dalt, majd hozzájuk csaptak egy több, mint tízperces örömzenélést is, és az így összeállt szűk félórányi anyag nem a fiókban landolt, hanem kapott egy LP formátumot.
A Queen lemezek sorában azonban gyorsan elsikkadt a történet, olyannyira, hogy May első tényleges szólólemeze, a Back To The Light csak a Queen sztori után, 1992 őszén jelent meg. De térjünk a lényegre, az utóbb Star Fleet-nek elkeresztelt anyag ugyanis igazi nagyágyúkkal készült. Roger Taylor jelenléte nem meglepetés, azonban a Queen ütőse a session során nem a dobok mögött ült, hanem csak vokálozott a név- és címadó szerzeményben. May gitárostársa pedig Eddie Van Halen volt. Ide most legalább három felkiáltójel kívánkozna, és az előző mondatot felesleges bármivel is bővíteni. Billentyűkön a kanadai Fred Mandel működött közre, aki stúdiózenészként nemcsak a Queen-ben, hanem Elton John zenekarában is muzsikált. Alan Gratzer dobos Európában talán kevésbé ismert, a tengerentúlon viszont a REO Speedwagon révén ő is bejáratott névnek számít. A ritmusszekció másik tagja pedig a Jeff Beck és Rod Stewart oldalán is megfordult Phil Chen volt.
A lemez a maga idején már csak a rendhagyó jellegéből adódóan sem célozta meg a sikerlistákat, a szakma azonban értékelte, hogy May képes volt kilépni a Queen-gitáros szerepkörből. A Red Special gitár megszólalása és May énekhangja persze olyan védjegyek, amelyek bármilyen zenei környezetben érvényesülnek. A címadó dal egy hard rock darab, melynek alapja egy, a briteknél közismert sci-fi sorozat főcímzenéje. A saját szerzemény, Let Me Out blues rockos húrokat penget, a jammelős Blues Breaker pedig vérbeli örömzene, időbeli és zenei korlátok nélkül.
A negyvenedik évforduló alkalmából a három dal kapott egy 2023-as keverést és hat bónuszt. Az utóbbiak között szerepel két interjú hanganyaga, illetve a Let Me Out 1993-as koncertfelvétele, valamint a We Will Rock You két változata és a Star Fleet alternatív verziója. Mindkét rádiós beszélgetés felvétele tipikusan egyszer hallgatós darab, a lemez közepére illesztve meg is törik a lendületet, a We Will Rock You-t pedig mindenki ismeri, így a bónuszok közötti igazi különlegesség nem más, mint a címadó darab átgondolása.
Bármennyire is hihetetlennek tűnik, a felvétel az elmúlt negyven év alatt hivatalos CD kiadást sosem kapott, az idei az első ilyen verzió. A Star Fleet 1983-ban a szakma figyelmére volt érdemes, manapság viszont a közreműködők személye miatt a rajongók érdeklődésére is számot kell, hogy tartson. A dolognak tehát alig van köze a Queenhez, a Van Halenhez meg végképp semmi, a három dalt maga May is egy kitérőnek tartja, melyekkel részben a korai hatásairól akart megemlékezni. A kiadvány az összes létező fizikai formátum mellett természetesen digitális változatban is elérhető.
