Bizonyára jó néhányan emlékszünk még az Avenford zenekar első lemezére. A félig magyar, félig angol, de akkoriban Londonban működő négyes 2014-ben a semmiből bukkant fel az épp aktuális HammerWorld magazin CD mellékleteként megjelentetett Mortal Price koronggal. A CD ráadásul előkelő helyen végzett a lap Hangpróba rovatának táblázatában is. A dallamos power metalban utazó csapat elvileg jelenleg is létezik, de a második lemezük itthon már olyannyira nem került be a köztudatba, hogy nekem például a mai napig nem volt szerencsém a 2017-es New Beginning koronghoz.
Az Avenford gitáros/énekese, Arpie Gamson Gamsz Árpád néven a Mobilmánia mikrofonjánál váltotta Molnár "Stula" Pétert, a másik gitárosról, Szehoffner Péterről pedig 2014 óta nem hallottam. A Neverland Peti zenekara, melyet volt kollégájával, egyben régi cimborájával az egykori Metalrain zenekar énekesével, Réger Norberttel hozott össze. A holnap markában a duó bemutatkozó albuma. A booklet tanúsága szerint legalábbis ők ketten rakták össze a komplett hanganyagot, Peti felelt az összes hangszerért, kivéve a dobokat, bár azokat is ő programozta. Sajnálatos, hogy élő dobos nélkül készült az album, de szimpatikus, hogy a srácok nem ködösítenek, a lemezborítón is feketén-fehéren feltüntették, hogy miről van szó. Bezzeg egy-két nagynevű hazai előd a mai napig hárítja a kérdést, ha szóba kerül, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években rögzített lemezeiken valóban szerepelt-e húsvér dobos.
A Neverland a lemez felvétele után hattagúra bővült, csatlakozott a srácokhoz a korongon vendégként közreműködő Munkácsi Tamás gitáros (szintén ex-Metalrain, Invader, End Of Paradise) és Barabás György billentyűs, aki egyébként az amerikai Heaven & Earth muzsikusa is. A friss leigazolások pedig Kis Róbert, aki egyben Sub-Zero és a Monument basszusgitárosa is, valamint Gáspár Csaba dobos.
A holnap markában lemezre felkerült a 2006-os Metalrain demo mindhárom szerzeménye (Megkapod, Forr a vér és Halállovas), Peti pedig ezekhez írt még hét további dalt, plusz egy intrót. Ha nem tudnám, fel sem tűnne, hogy a dalok ilyen hosszú időszak termései. A Neverland - ahogy a tagok előélete ismeretében várható volt - alapvetően európai ízű power metalban utazik, melybe beszivárgott némi szimfonikus jelleg, valamint árnyalatnyi extrémebb hatás is. A csapat bemutatkozó anyaga hallatán olyan elődöket emlegethetünk, mint a Classica, a Lady Macbeth, a Nottingham, vagy a közelebbi múltból a Chronology, illetve Symphonium. Arról a műfajról van tehát szó, amely muzsikusként és hallgatóként is lényegében a negyvenes és az ötvenes korosztály zenéje, és amelyben szökőévente (sem) jelenik meg itthon bemutatkozó anyag.
Nem nagyon kell emlegetnem a korai Helloween és a klasszikus Iron Maiden hatását, hiszen aki az utóbbi három évtizedben akár itthon, akár a nemzetközi vizeken ebben a műfajban próbálkozott, kivétel nélkül Hansenék és Harrisék köpönyege alól bújt ki. Reálisan szemlélve a dolgokat, ebben az irányzatban nem várhatunk olyan újdonságokat, amelyek revelációt válthatnának ki a hallgatóból, amit viszont joggal remélhetünk egy újoncnál, az a technikás gitárjáték, a neoklasszikus szólók és a szárnyaló vokálok. Ezeket meg is kapjuk a Neverlandtől. A lemez a műfaj legavatottabb hazai szakértőjének műhelyében nyerte el végső formáját, Töfi és a Denevér Stúdió neve pedig garancia arra, hogy a CD úgy szól, ahogy ebben az irányzatban elvárjuk.
Nem mondom, hogy tökéletes a Neverland bemutatkozó anyaga, azt viszont igen, hogy gondolkodás nélkül odatehető a fentebb emlegetett hazai elődök albumai mellé. Remélem, hogy Péterék tartósan terveznek a zenekarral, és a Neverland nem az egy-két lemezt megélt fenti kollégák táborát fogja gyarapítani.
