Többször is hallhattuk mostanában, hogy a fizikai hanghordozók, különösen a vinyl lemezek - leánykori nevén bakelit - gyártása nehézségekbe ütközik, ami a megjelenések csúszásához vezet. De tényleg olyan bonyolult kipréselni pár deka műanyagot? Úgy tűnik, igen.
A probléma röviden abban áll, hogy a kereslet nagyjából két-háromszorosa a gyártókapacitásnak. A cégek várólistákat alkalmaznak, és nyilván a multik nagy példányszámú albumai és a klasszikusok újrakiadásai elsőbbséget élveznek egy független kiadó párezres, esetleg néhány-százas megrendelésével szemben. Egy friss becslés szerint egy sztár közel fél évet, míg egy mezei előadó akár 9-10 hónapot is várhat, mire kézbe veheti a saját lemezét.
A hagyományos lemezek a CD megjelenésével szorultak vissza, majd a letöltések és a digitális zenehallgatás térnyerésével marginálissá váltak. Az eladások 2010 körül érték el a mélypontot, majd meglepetésre lassú növekedésnek indultak, míg az utóbbi két évben szinte kilőttek. A brit piacról sikerült konkrét adatokat is találni: a 90-es évek közepén 1,5 millió LP fogyott a szigetországban évente, 2010 körül alig kétszázezer, tíz évre rá pedig közel ötmillió! A vásárlók újra felfedezték a formátumot, ami nemcsak az egyik legjobb módja a szeretett előadó támogatásának, de a birtoklás igényét is kiszolgálja, szebben-jobban, mint egy CD, kazetta, vagy éppen egy tömörített adatcsomag a mobilunkon. Mindennek tetejébe jött az a fránya járvány, és koncertek híján, a zenerajongásra szánt összeget is el kellett valahogy tapsolni. Egyre több művész vállalta be újra az LP-kiadást, ami szép lassan újra divatba jött.
Sejthetjük, hogy ezt az ugrásszerű növekedést már nem csak az underground táplálta, de az sem igazságos, ha mindent Adele nyakába varrunk. Több cikk és zenész ugyanis vele példálózik, miután a legújabb lemezéből félmillió bakelitet gyártattak, ebből 130 ezret sikerült is egy hét alatt elpattintani. Rajta kívül több sztár is a karácsonyi piacra időzítette az új megjelenését, és természetesen sem ők, sem a kiadóik nem akartak lemaradni az új divat révén ölükbe hulló ajándék lóvéról.
A kereslet felfutását a gyártók nem tudták követni, ugyanis sokkal kisebb volumenre vannak berendezkedve. A gyártás költséges és időigényes (különösen a színes vinylek esetében), szakember se terem minden bokorban, és új üzemet sem lehet egyik napról a másikra felhúzni. Meg persze kockázatos is, mert ki tudja, meddig tart ki a hullámhegy. Mindezt még nyersanyaghiány és az árak emelkedése is tetézi, ezen már nem is rugóznék.
Mi lehet a megoldás? A legkézenfekvőbb a megjelenések elcsúsztatása. Ezzel élt (nyilván kényszerűségből) a Machine Head, akikről épp a héten írtuk meg, hogy már rég kész a lemezük, de csak a nyár végére ígérik. Az amúgy is komikus módon sokáig vajúdó Megadeth albuma is a fiókban van már, de Dave Mustaine épp a múlt héten közölte, hogy a tavaszra ígért megjelenés inkább nyár lesz. 2022 nyara, csak a pontosság kedvéért, hehe. És ők még a közepesen nagy nevek, mit tegyenek az igazi underground bandák, akik valami minimális pénzt is keresnének ezzel? Hát várnak, közben néhány hetente kiadnak egy előzetes dalt/videót, hogy melegen tartsák az érdeklődést. Esetleg egyéb promóciós ajándéktárgyakat kínálnak, szerencsére a pólóhoz nem kell se PVC, se öntőforma...
