Amikor híre ment, hogy a Lamb Of God ismét megmutatja magát hazánkban egyből hívtam a főszerkesztőt, hogy ezt a koncertet behúzom, bármi is legyen! Aztán megláttam, hogy milyen nevek vannak a richmondi arcok mellett és arcomra fagyott a mosoly. Kemény szerda este elébe néztem.
Ez már nem is egy sima koncert volt egy-két előzenekarral, hanem egy igazi brutálisan zúzós egy napos/estés fesztivál. Be kell vallanom töredelmesen. Engem itt igazából csak Randy Blythe és csapata érdekelt. A többiek zenéje soha nem keltette fel az érdeklődésemet, de úgy voltam vele, hogyha már itt vagyok, akkor adok mindenkinek egy esélyt. Ugyanígy láttam, ugyanitt a Parkway Drive-ot is, amit a mai napig nem szerettem meg, de egy hangulatos jó koncertet adtak anno. Na, de lássuk, hogy mi is várt ránk.
A Corey Taylor fia által vezetett Vendedre egy kicsit késve érkeztem már nem fértem be a sátorba. Így sajnos egy darabig kintről hallgattam a dolgokat, de aztán az irányt a nagyszínpad és a Kreator felé vettem.
A lemenőnapban a színpadkép valami brutálisan jó volt. Karóbahúzott és felakasztott mik ezek? Trollok? Viszonylag elől álltam meg és innen néztem végig, hogy Petrozza mester és csapata, hogyan is tolja a germán thrash metalt. Soha nem szerettem ezt a zenekart, most se lett a kedvencem, de a céljukat elérték. Szórakoztattak. A hangzás eléggé pöpec volt, alig vártam, hogy kezdetét vegye a LOG, ugyanis a kisszínpadhoz megint nem tudtam bejutni.....Így vártam, hogy mi lesz és közben néztem, ahogy a hölgyekről lekerül a Kreator póló és elő villan alóla a LOG-os textil. Vicces manifesztáció, dehát... nem lehetünk ugyanabban a pólóban egy este! Még egy szó a Kreatorrel kapcsolatban. Nagyon jól jelen vannak a színpadon, és a számok között is fenn tartják az érdeklődést. Hiába.. nem ma kezdték az ipart, tudják, hogy mit kell a fullosan tele lévő nézőtérnek nyomatni.
Még a főatrakció előtt egy gyors morgás. Értem én, hogy COVID volt, értem, hogy szar helyzetben van mindenki, de a tizenötezres póló áraktól egyszerűen hanyatt vágódom. A pulcsit már meg sem említem hamrincezerért. Eljön az az időszak, hogy nem fogok zenekaros pólókat hordani, de hát... ez van! Jöjjön, aminek jönnie kell.
Végre jönnek a paraszt metalosok. Anno úgy ismertem meg a Lamb Of Godot, hogy ők a kicsi PanterA, rájuk oda kell figyelni, mert letépik az arcodat! Ez volt a Sacrament idejében. Azóta pedig a srácok többször is bebizonyították, hogy hatalmas tehetségek! A Wrath és a VII: Sturm und Drang tökéletes albumok, egy csepp hiba sincs rajtuk. Már előzetesen is tudtam, hogy a Willie Adler otthon maradt mert nem igazán hisz a COVID vakcinában, így több Európai országba sem utazhat be. Mit mondjak erre? gratulálok, tolt egy Carpentert, csak viszonylag könnyedebb módon. De semmi baj hiszen a zenekar egy régi barátja segíti ki, akit ismerhetünk például a Machine Head legendás korszakából is. Phil Demmel éppen ráért így ő tolja a zenekarral az EU turnét, aminek őszintén szólva én iszonyatosan örültem! Nem egy ismeretlen arc jött, hanem egy igazi legenda! Felemelő érzés újra látni az öreget, ahogy pengeti a gitárját. És akkor elkezdődött atomórához igazítható pontossággal a koncert.
Kétféleképpen tudom nézni a bulit. Az egyik az objektív, a másik szemszög pedig azé a srácé, aki tizenkét évvel ezelőtt majd meghalt Csillebércen. Innen nézve egy Isten király buli volt klasszikus dalokkal, mint Contractor, a Mark Morton Nagyijának címzett Walk With Me In Hell (a nagyika magyar származású), Now You've Got Something to Die For az örök kedvencem az 512 és persze a Redneck. Innen nézve hatalmas élmény volt és úgy tudtam ordítani két dal között, ahogy arra már nagyon régóta nem volt példa. Imádtam minden percét, és a legszívesebben visszamennék Pestre és kezdeném újra elölről az egész estét!
Na, de az objektív énem ... Noha Morton A Ghost Walking alatt már jókedvűen mosolygott, a szett első felében igen komolyan meggyűlt a baja a gitárral. Valamit nem hallott rendesen ez biztos mert minden szám végén idegesen lépett oda a technikushoz. A hangzás elől állva nagyon hullámzó volt. Énekből és a Willie-t helyettesítő Phil Demmelből előfordult, hogy semmit se lehetett hallani. Ami csak azért probléma, mert egy hónapja, szemben a Budapest Parkban, Deftones alatt legelöl állva ilyen probléma egyáltalán nem volt. A másik komoly gond pedig, szerintem Art Cruz és az eltelt tizenkét év.
Elhiszem, hogy Art a Prongban egy fantasztikus dobos, elhiszem, hogy alapjáraton egy nagyon jó dobos, nem is lehet ezt vitatni. Viszont az is tény, hogy nagyon sok dal érezhetően lassabban van előadva, mint lemezen. Amivel viszont az az egyetlen probléma, mint amikor Dimebaget akarták helyettesíteni az Illegals tagjai a Rockmaratonon. Lötyögős lesz az egész hangzás és érzed rajta, hogy valami nincs rendben. Ugyanez itt is igaz volt. Ami nagy kár, mert életem egyik legmeghatározóbb koncertjét adta anno Csillebércen a richmondi brigád. Ami még meg-meg törte a lendületet, hogy a koncert alatt nem egyszer a számok között teljes sötétségbe borult a színpad és nem igazán volt ezekben a pillanatokban kommunikáció a közönséggel. Pedig lendület lett volna végig, mert az összes zenész oda tette magát. Randy-nél mérgesebben én még embert nem láttam fel alá járkálni a színpadon és a csávó akkorákat tud ugrani a dobemelvényről is, hogy az hihetetlen. A hangjára azonban és Mark Morton játékára semmi panasz nem lehet.
Igazából erre az estére nosztalgiával fogok visszagondolni. Soha nem hittem volna, hogy ennyi Kreator és LOG pólót fogok látni egyszerre a Barbában. Eszméletlen sokan voltak, biztos, hogy közel volt a teltház. Ami engem meglepett, mert hát azért ez eléggé réteg zene. És még egy jó tanács mindenkinek, akinek van gyereke, illetve kettő, bocsi... Minden kicsire fülvédő! Ez legyen alap dolog... A másik pedig, hogy legyetek olyan arcok, mint Fekete Szűcs Zoárd és apukája, akik együtt nyomulnak a koncerten! Szívet melengető ilyet látni! Béke, Szeretet, Metal
FOTÓK: RÉTI ZSOLT
Még több Kreator fotó ITT
Még több Lamb Of God fotó ITT
