Továbbra is benne vagyunk az ismert okok miatt törölt turnék pótlásának időszakában és roppant örömömre szolgált, hogy a Martin Lopez dobos (ex-Opeth) által alapított Soennek nem kellett sorsára hagynia a számomra a 2021 egyik kimagasló munkájaként számon tartott Imperial albumot. Még ha potom háromnegyed évet váratott is magára, de végül csak megtartásra került az eredetileg tavaly decemberre meghirdetett budapesti koncert.

A finn Oceanhoarse 2020-ban már tiszteletét tette nálunk, akkor Marko Hietala vendégeként. Jómagam most találkoztam először a négyessel, és simán lehet ebből egy új barátság kezdete. Adott volt az izgalmas, tempóváltásokban bővelkedő metal muzsika és a széles hangterjedelmű, frontemberként is jelesre vizsgázó énekes, ami nem csupán ideális kiinduló helyzet, de egyenesen azt mondom, csak így volna szabad… Mi több, amikor a rokonszenves színpadi kiállás mellett a dalokból is van mire emlékeznie az embernek az esemény után, akkor pláne nyert ügye van a zenekarnak. A heroikus énekdallamokkal ékített power / thrash döngödékkel jól megfért az Alice In Chains feldolgozás – előtte jól ismert Pantera és Maiden témákkal is játszadoztak a fiúk –, még ha nem is igazán jellemzi a fő csapásirányt. Egy második gitáros csatasorba állítása szerintem indokolt lenne, és ami a hangzást illeti, az az egy hathúros sem hasított annyira, amennyire kellett volna, ám az összképet nagyon is pozitívnak értékelem.

A francia LizZard produkciójából leginkább a dobos hölgy teljesítményét tudtam díjazni. Nyilván nem a művész(ies)kedő art rock mint olyan a kifogásom tárgya, egyszerűen több ízben is azt éreztem, összefolytak a tempók. A karakter nélküli, kifejezéstelen ének is csak tovább rontotta a helyzetet, hiába az ötletes és lüktető dobjáték, na meg az optimális megszólalás. Mindezek fényében az instrumentális szerzemény akár megváltás is lehetett volna, viszont azt sem sikerült kellően érdekfeszítően felépíteni. Tudom, hogy akadt, aki a szívébe zárta a triót, én sajna nem tudtam rájuk hangolódni.

Az artisztikusság a Soennek szintén ismérve, mint tudjuk, azonban a valódi művészet és a művészkedés közötti különbség parádésan kiütközött az ő javukra a közvetlenül előttük szöszmötölő franciákhoz képest. Hogy borús hangulatú a muzsika? Még jó! Viszont ez az elborultság náluk olyan emelkedettséggel, és ami legalább ilyen fontos, változatossággal társul, hogy élőben is hallgattatják magukat a számok, és egy pillanatra sem ül le a buli. Ha meg már végképp készültünk volna belefeledkezni a melankóliába, rögtön jött egy súlyosabb, riffelősebb darab (pl. Martyrs), hogy felrázzon. Vagyis a program felépítése szintén mesteri volt.

Azt nem állítom, hogy teljesen eredeti is, amit Lopezék nyújtanak. Oké, nem lehet mindenki újító, és velük kapcsolatban nemigen lehet megkerülni a Pink Floyd vagy a Tool említését – utóbbira jó példa a Savia, ahol eleve az ének is kifejezetten Keenant idézi. A formációnak mégis megvan a saját önálló arculata, és a szépen megkomponált fényshow-val, sőt néhol piróval kiegészítve remekül működött az előadás.

Joel Ekelöf szerepköre az ének mellett elsősorban a konferálásra szorítkozott, még ha egyszer-egyszer meg is tapsoltatta vagy énekeltette a hallgatóságot. Itt egyébiránt senki nem tolja magát előtérbe, ugyanakkor a védjegyszerű dobolás és a minőségi éneken kívül Lars Åhlund ténykedését emelném ki, aki a gitár mellett billentyűs betétekkel is gazdagította a nótákat, amikor épp arra volt szükség. Az „új” (azaz 2020-ban csatlakozott) bőgős, Oleksii Kobel hangszerén ukrán nemzeti színű szalagok jelezték a srác származását, személye kapcsán a tagság bemutatásakor nem ment bele világpolitikai fejtegetésekbe a frontember. Ez persze nem gond, nem ezért jöttünk.

A nagyérdeműt ellenben méltatta Ekelöf, mondván, a magyar tábor milyen jelentős mértékben emeli a koncert energiaszintjét. Semmi „Ti vagytok a legjobb közönség!” jellegű sablonduma, semmi kötelező udvariaskodás, csak a tényszerűség. A magam részéről el is hiszem, hogy a csapat számára emlékezetesnek bizonyult az este. Számunkra mindenképpen.

A fotók a nem a helyszínen készültek és a zenekar facebook oldaláról vannak.