Továbbra is benne vagyunk az ismert okok miatt törölt turnék pótlásának időszakában és roppant örömömre szolgált, hogy a Martin Lopez dobos (ex-Opeth) által alapított Soennek nem kellett sorsára hagynia a számomra a 2021 egyik kimagasló munkájaként számon tartott Imperial albumot. Még ha potom háromnegyed évet váratott is magára, de végül csak megtartásra került az eredetileg tavaly decemberre meghirdetett budapesti koncert.

Kőkeményen belefejeltünk a télbe, így február finisébe érkezve. Amúgy idegesítő, és bosszantó dolog ez, de azért kevés eseménynek állt volna jobban a mínusz 10, mint egy Amenra, Boris kettősnek a hangversenyén. A fagy elől meg érdemes volt a hajó gyomrába menekülni, hogy ne csak a test, hanem a lélek is kidideregje magát.

Az Eagles of Death Metal, azaz a globálisan terjedő Kurvák És Kamionosok Rockshow G-(izé) Hangolásban, még a 2015-ös Hegyalja Fesztiválra jött volna (ha az lett volna) tenni, amit a legjobban tesz: megkínálni minket a jó öreg hankypankyvel. Aztán ez tolódott októberre, novemberre, terrortámadás, megfeneklés, 3. időpont, Barba Negra, 4. időpont 3. helyszín, Akvárium, és végül csak' sikerült. Úgy, ahogy kellett. Örömünnepileg, rock'n'rollosan, és talán még nálunk is jobban örült ennek... a zenekar maga.

Aki azt hitte, hogy Jesse Hughes alakulatát megtörik a november 13-án történt borzalmak, és fél lábbal bizony még én is ide tartoztam, nos, azoknak jön az igazi örömhír. Az Eagles of Death Metal újraizzítja és 2016 első felében végigmuzsikálja a párizsi terrortámadások által megakasztott koncertturnéját!

Ha van olyan "pop", amit csak idézőjelben hívhatunk popnak, ami olyan, hogy idehaza egyértelműen rockerek hallgatják majd, ami sokkal provokatívabb, dögösebb és/vagy sötétebb, mint a hazai möttáálfelhozatal java, akkor azt olyanok művelik, mint Chelsea Wolfe és Ariel Pink. A sötét úrnő és a fényességes hölgyúr szombaton és vasárnap szinte egymást váltják a top budapesti backstage-ekben.

Mi pedig elmondjuk, miért kéne rajtuk összefutnunk.

Az egykori Nick Cave-gitáros, Bad Seeds-alapító Hugo Race több mint negyedszázada hozta létre (legfontosabb) saját együttesét, a True Spiritet. A súlyos, mély, bluesos-balladás rockot játszó zenekar hét év kihagyás után idén jelentette meg új albumát. Mick Harvey, Blixa Bargeld, Kid Congo Powers, James Johnston után újabb ex-Bad Seeds-tag az A38 Hajón november 18-án!

A New York-i indie rock egyik legszínesebb és legérdekesebb egyénisége az egykori Nick Cave-énekesnő Shilpa Ray, aki le sem tagadhatná ezt a szálat. Nagyvű, elszállós balladák, laza rock and roll egy indiai származású amerikai lánytól, aki még azt is megmutatja, hogy mennyire cool hangszer a harmónium. Előzenekarként pedig egy szlovén posztpunk-rrriot girl trió, a Ludovik Material lép fel. A koncertre november 19-én az A38 Hajó szervezésében a Gozsdu Manó Klubban kerül sor.

Nincs nagyobb középső ujj az iskola- és munkakezdés hagyományos gyásznapjának arcába, mint egy világsztár punkkoncert, amire dacosan lemoccanva jól megmutathatod, hogy te MEGTEHETED. Elmehetsz, és másnap felkelsz hatkor, így lázadva a társadalom mókuskerekezése ellen, a Fákdöszisztem! felkiáltásnak épp olyan ízével a szádban, mint a 16 évesen utoljára lehúzott hubinak, ami alatt vsz. az I Wanna Be Sedated szólt, és igen, úgy is gondoltad.

- Tökéletes példája ez annak a naiv, mégis valahogy romantikus dacnak, ami leterelt vagy 4-500 embert szeptember 1.-én az utolsó élő Ramone, Marky és barátai Ramones-hagyományokat őrző koncertjére. Ugyanannak a dacnak, ami az embert a dobok mögött, és valószínűleg egyszersmind életben tartja... a Ramonest pedig halhatatlanul.

A nap kérdése viszont az: élnének-e az eltávozott, legendás tagok ezért az örökségért, játszanának-e ezeknek az embereknek?

Most, hogy ellőttem az e havi faviccadagomat a címben, és így már kevésbé utáltok a késlekedés miatt, szögezzük le az elején: ez a cikk nem fog LBGTQ-mozgalmi propagandáról szólni, ez a cikk nem tökéletes, és ez a cikk nem punk. Viszont baromi vidám és kedves is, bazmeg.

Tehát: pontosan olyan, mint a koncert volt, amiről szól. Az Against Me! örömünnepet tartott az A38-on - ahol az OFF! előtti árokban még a katartikus harag, ott most a tiszta szeretet és nosztalgikus ökölrázás energiái áramoltak magas feszültséggel, 

A posztmodern és elszállós zenék kedvelőinek ez az esztendő még sokáig fog élni az emlékezetében... Annyira sok buli van hátra csak ebben a hónapban, hogy még mi sem tértünk magunkhoz, alig győzünk felváltva járni és írni róluk. Most viszont úgy gondoltuk, kedveskedünk Nektek egy kis naptárazással... Íme a hó előrelátható része post-mindenségileg!

Az egyik leghitelesebb és leginkább koncepciózus, anarchista punkrock-zenekar, az Against Me! 2014 elején jelentette meg legújabb albumát, a sokatmondó című Transgender Dysphoria Bluest (Nemváltó nyugtalanság blues). Az együttes Tom Gabelből Laura Jane Grace-szé váló transznemű énekes-frontemberének vívódását megörökítő lemez az Against Me! máig legsikeresebbje, aminek európai turnéján az A38 Hajón is fellép a zenekar.

E vasárnapi koncertélményre, ha egy szóban kéne summát nyújtani, az egy hosszan sípoló ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚRISTEN!!! lenne. A hosszú azért, mert tényleg ennyire jó volt, a transzcendenciáig haragos, zsigeri, nyers zene fülledt ünnepe... a sípolás meg azért, mert még mindig nem sikerült teljesen helyreraknom a pogóban szétrakott orrsövényemet. Talán eddigi(!) életem legjobb punkkoncertjében volt részem, és nem csak nekem. Szóval: OFF!-ra vágva, így esett az eset, és egymásra mindenki:

A'sszed, megint 9gagre recskázol a hét utolsó éjjelén egy tea mellett a rozzant kis pecódban?
A'sszed, idén már senki nem lesz, aki barátilag hátba rúgjon a társadalmi agresszió hevében?
A'sszed, az embernek a maradék rasztáját kell adni egy valamirevaló őshardcore-buliért?
A'sszed, csak a duplakávé képes új életet lehelni beléd?
A'sszed, csak úgy bemész a hétfő reggeli melóba?

Akkor híreink vannak, puhányok, nyavalyások. Nyereménnyel kecsegtetők.
3 kattért szétrúghatjuk az idillt együtt A Hajón!

Az A38 hajót és picike, de metálilag annál vérszomjasabb-szőrösebb hazai közönségét másodszorra látogatta meg a Grammy-díjas, északi black'n'roll úthenger, a Kvelertak. Élőben nagyobb pusztítást végeztek a hallójáratainkban, mint Vörös Erik legénykorában, de úgy találtuk, ideje belekérdeznünk a mitológiájukba is - erre mit ad a norv ég? Erlend és Vidar (a fosztogatók közül az üvöltős meg az egyik pengetős) olyan csávók, akikkel bármikor elmennék baglyot sütni valami fjord tövében. InterJúeszkdforit.

(Roll down for the English Version, dears!)