A Gort egy rövid ideig aktív zenekar volt, melynek neve bizonyára csak a magyar underground útvesztőiben otthonosan mozgó hallgatók előtt ismert. A formáció történetéről kevés adat áll rendelkezésre. Sem az alakulás pontos időpontja, sem a feloszlás dátuma nem ismert. Tény viszont, hogy Gort néven 2000-ben megjelent egy húsz perces írott CD, de a formáció ekkor már nem létezett. Ezt a bizonyos, Forest Myths névre keresztelt EP-t (demót) 2014-ben egy limitált példányszámú gyűjtemény részeként CD-n újra megjelentette az orosz GS Productions.
Azon az anyagon a Gort dalai a Towards Rusted Soil, a Namtar és a Gire szerzeményeinek társaságában szerepeltek. Az utóbbi két név alapján feltehetően többen is gyanút fognak majd, hogy a Gort soraiban is a makói zenésztársadalom tagjai voltak érdekeltek. Pontosan erről van szó.
A Gort lényegében a korai Thy Catafalque, csak más zenekarnév alatt, némileg más formában elővezetve. A Kátai Tamás borítófotójával megjelent újrakiadás bookletje szerint ugyanis az eredeti négy dalt – érdekesség, hogy azok 2000-ben egy összefüggő track-ként lettek CD-re írva - Juhász János gitáros, és a minden egyéb instrumentum megszólaltatásáért felelős Kátai Tamás énekes jegyezték. Illetve olyan zenésztársak segítették ki őket, mint a Gire frontjáról ismerős Kónya Zoltán, vagy az a Gáspár Péter, aki Jánossal jelenleg a Damnation soraiban tolja az old school death metalt.
Az egykori Gort kísérletezős black metalban utazott, és házi körülmények között rögzített négy dalt. Ami az újrakiadás részbeni apropóját képezheti, nem más, mint az a körülmény, hogy ebből a négy tételből kettőt (Worldshade és Thou Luna Black) részben a tavalyi évben, részben pedig idén újra rögzítettek. A friss felvételek masterét az amerikai Colin Davis készítette. A két felújított szerzeményhez pedig egy az egyben csatolták az eredeti EP hanganyagát is.
A stílus tehát nem áll messze a korai Thy Catafalque világától, de a Gort nem terjeszkedett annyiféle irányba. Bár így is szerteágazóbb volt, mint a kortársak többsége; egyébként avantgárd black metal a játék neve. A friss CD kiadás dalsorrendjét felrúgva kezdjük az eredeti hanganyaggal! A négy régi dal fundamentumát Tamás szintetizátorjátéka képezte, a díszítményeket pedig János gitárjai és a rikácsolások, valamint a Thou Luna Black eredeti változatában és a címadó darabban hallható, vikernesi gégemetszett vokálok szolgáltatták. Ahogy a korai Thy Catafalque felvételek esetében, úgy a Gortnál is a dobgép hangzása az, ami megnehezítheti a hallgató dolgát. Az emelkedettebb, élettel teltebb részeknél szokni kell a néhol természetellenesen kopogó ütemeket. Tudva viszont, hogy majd negyedszázados házi felvételekről beszélünk, és igazán gyors részek nem is kerültek a szerzeményekbe, ezen a dolgon érdemes mielőbb túllépni.
Említenem sem kell, hogy fülbeötlő a különbség az eredeti hanganyag és az újravett szerzemények megszólalása között. Az extrém vokálok kevésbé bárdolatlanok, a zenei oldal pedig áttekinthetőbb, egyúttal áramvonalasabb is. Nem kell kibogozni János riffjeit, és a további hangszereket sem feltétlenül kell keresgélni a hangképben.
Valószínűsítem, hogy a két említett szerzemény rehabilitálása nem jelenti a Gort aktiválását, csak egy jóleső nosztalgiát az alkotók részéről. A Forest Myths nem más, mint egy feledésbe merült kísérlet a magyar underground mélyrétegéből, és csakis ennek tudatában érdemes közelíteni ehhez a félórás kislemezhez!
