Nem vagyok feltétlen rajongója a Cambridge-i négyesnek, de régóta a radaron volt egy élő buli lehetősége, így az első féléves koncert felhozatal közül szinte világított az Uncle Acid. Le is csaptam a lehetőségre, hogy egy újabb bandát húzhassak ki a "must see" listáról.

A Wasteland óta tétlen csapat 8 év alatt összehozott 5 lemeze azért bőven elegendő teret ad a színes setlist összeírására, és a Hajót szinte csurig megtöltő emberi massza érezhetően alig várta, hogy rájuk zuditsák a sav tengert.

Kezdetnek az Mt.Abraxas, majd Mind Crawler és Shockwave City erős kezdésnek bizonyult, és engem is elöntött az adrenalin rendesen. Tervben volt a megfelelő tudatmódosult állapot elérése előzetesen, amivel még jobban alá lehet merülni a banda zenéjében, de végül vezetnem kellett, és koncert kezdése előtt 20 perccel estem be, így csak irigykedve néztem az üveges tekintetek sokaságát.

De így a 13 Candles körül azon kaptam magam, hogy kiváló hangzás ide, tökéletes színpadi munka oda + vetítéssel megtámogatva, kezdtem elcsendesedni. Már nem volt ott a pofámon a széles vigyor, sőt, néha egy ásítás is kiszaladt, és mire elértünk az I'll Cut You Down-No Return befejezésig, rendesen leszívta a monoton zene az agyam. Hogy ezzel nem voltam egyedül, azt bizonyította a jócskán megcsappant közönség is.

Kevin Starrsékra egy rossz szó nem lehet, hihetetlen profizmussal robogtak végig a programon, kisajtolták a közönségükből a maximumot, a setlist a legkényesebbek rajongókat is kielégítette, a hangzástól a színpadi munkáig minden ült, de ugyanaz ütközött ki élőben, mint lemezen: 6-7 nóta után már nem szórakoztató. Nekem.

És persze nagyon fontos, hogy egy ennyire erősen atmoszférikus zene megkívánja az egyéntől, hogy teremtse meg magának az atmoszférát, amiben aztán vígan lubickolhat, és ez nekem most kimaradt. Tetszik, nem tetszik, ezek a zenék savban születnek, így az élvezetük is erősen függ a megfelelő tudatállapottól, én ezt elmulasztottam, barátaim viszont remekül szórakoztak.

Mindent egybevetve az Uncle Acid kiváló estét szerzett rajongóinak, és egészen biztosan szívesen jönnek majd legközelebb is. Felkészültebben várom.

Fotók: A38, Gündüz Attila, kellegy.hu