A tudat alatti, szubliminális üzeneteket azért nevezik így, mert a tudatküszöb alatt jutnak el az emberhez, vagyis a tudattalanban. Így hát a tudatos én nem fogja fel őket, kívül esnek felfogóképességünk határain, vagyis teljesen védtelenül állunk szemben az észlelhetetlen támadással. Az effajta üzenetek valósággal leigázzák az egyént, anélkül, hogy észrevenné, bizonyos viselkedésmódokra késztetik, leküzdhetetlen vágyat ébresztenek az emberben, és ez elég is, hogy eszerint cselekedjen. Ezen üzenetek eklatáns példája a színes, villódzó fényektől kísért rock zene, a ritmus, amit olyan tényezőnek tekinthetünk, amely a pszichikai állapot gyöngítése révén csökkenti a védekezőképességét, ezáltal hatékonyabbá téve a dalok tartalmának beépülését. A dalokét, amik minden értéket teljesen kiforgatnak, és az egyetlen etikai normává a szenvedélyek és az ösztönök kiélését emelik. Legalábbis a Vatikán pszichológiai megközelítése szerinti megfogalmazásban, amikor az szembesült a hetvenesek évek új zenei hullámaival. Úgyhogy, ha még romlatlannak érzed magad, akkor azonnal távozz egy x klikkel, mert itt efféle mételyekről lesz most a szó.