A stoner, mint műfaj eléggé széles spektrumon mozog. Lehet itt vesegörcstől a földön fetrengve ordítani, a pincéig lehangolni a gitárokat, elbújni az erdőben, bulis zenét készíteni vagy akár keleti ízekkel fűszerezett dalokat írni. Ezért is szeretem ezt a műfajt, hiszen előbb vagy utóbb úgyis találok valami újat, ami után mindig felcsillan a szemem. A GNOB is hasonló csillogást hozott a szemem sarkába.

A fuzzos pszichedelikus hangzás nem új ebben a műfajban, de ha meghinted az egészet némi arab behatással, akkor valóban különleges zenét  lehet létrehozni, ha szerencséd van. Azért mondom, hogyha szerencséd van, mert többen is próbálkoznak ilyennel, de nem mindenkinek jön össze. Számomra Al Cisneros és az Om is ezt a vonalat képviseli, de ő a csúcs a műfajon belül. Kevesen tudják utánozni. A GNOB-ról és a The Sacrifice elnevezésű, két dalt tartalmazó EP-ről egyből a már említett zenekar ugrott be. A britek noha sokkal inkább élőhangzással dolgoznak, de ez egyáltalán nem válik hátrányukra. A zenéjük rendkívül érdekes marad, pedig közel félóráig csak két dalt hallunk, abból az Invocation huszonhét perc hosszú. Ennyi ideig fenntartani a figyelmet nem egyszerű dolog, de nekik mégis megy, mindezt pedig úgy tolják, hogy nem vált unalmassá a dal. Noha, nem ők lesznek a totális kedvenceim az év folyamán, az biztos, hogy fordítok még figyelmet a munkásságukra!