Őszi koncert-nagyüzem ide vagy oda, a Cudi Purci Bookingnál nincs megállás! A Dürer kistermes nemzetközi sludge / doom rifforgiát (Stormo, Lord Dying, Conan) egy hét elteltével máris követte a folytatás. Sajnos szerényebb nézettség mellett, ám semmivel sem alacsonyabb színvonalon.

Két cselekményszál futott össze Budapest bulinegyedében, merthogy az osztrák TarLung és az öreg kontinensen először járó kanadai Mares Of Thrace turnéjának magyarországi állomása eredetileg másutt lett volna. Praktikai szempontból mindenképpen bölcs lépés volt a négy bandát ily módon összeboronálni, a családias légkör más kérdés.

A három külföldi formáció egyikét sem láthattuk még idehaza (akadt, akinek az újdonság erejével hatott a Hegy is), adott volt hát a lehetőség, hogy új kedvenceket avassunk. A bécsi triót máris pozitívan fogadta a hallgatóság, bár én személy szerint kevéssé éreztem meggyőzőnek őket. Megkaptuk tőlük az Electric Wizardnak egy lesarkított és sótlan változatát. Nem a súly – két gitárral, de basszus nélkül tolják –, hanem a valódi fajsúly hibádzott innen.

Talán paradox, talán nem: a duó (!) felállású Mares Of Thrace-ben mindkettő megvan, és ötletességnek, invenciónak sincs hiányában a Thérèse Lanz (gitár, ének) - Casey Rogers (dob) páros. A doomos alapokhoz poszt-metalos, esetenként újabb kori HC jegyek is társultak, s mindez úgy formálódott dalokká, hogy a látványosan grimaszoló és gesztikuláló hölgy süvöltése a kifejtősebb tételekben sem vált unalmassá. Nagy kár, hogy a vége felé Terka gitárja elkezdett rakoncátlankodni. Egy gyorsan végrehajtott, dobszólóval lefedett kábelcsere ideig-óráig orvosolni tudta a problémát, később azonban hiába érkezett az erősítés az osztrák kolléga részéről a kölcsonhangszerrel, a kanadaiak ekkorra már befejezettnek nyilvánították a műsorukat.

Innen a hagyományos összeállításban játszó zenekarok vették át a terepet, ráadásul mind a Hegy, mind az estét záró Noorvik az instrumentális poszt-metalt műveli. Méghozzá értő módon, hangulatosan. Alapvető különbség, hogy a hazai csapat zenéje színesebb, néhol black metalos témák is felbukkannak benne. A németek ezzel szemben korlátozottabb eszköztárral dolgoznak, ám ők is igen komoly hatásfokkal. Honfitársaink olyan értelemben vették utaztatósabbra a figurát, hogy minimális szünetekkel, konferálás nélkül nyomták végig a programjukat.

A kultikus underground bulik sorát fogja gyarapítani az esemény. Csak kevesen emlegetjük majd a jövőben – viszont minden bizonnyal sokat!