Nem úgy vettem észre, hogy ezzel az eseménnyel volt tele a hazai zenei sajtó – lám-lám, mi is elmulasztottunk hírt adni róla –, holott ha a késő 1980-as évek és a 90-es évek egyik legfontosabb magyar underground zenekara, a Leukémia néhány évente megmozdul, az igenis komoly jelentőséggel bír. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy az Oltyán László - Jancsics Dávid - Lakics “Guppi” Gábor trió teljes teltházat rittyentett az Instantban az új esztendő legelején. Akadt, aki külföldről látogatott haza a buli kedvéért!
Úgy vélem, az estét érdemes két etapra bontani. A régivágású, direkt hardcore-ban utazó, hajdani Bandanas, Blackmail, Human Error, Polly Is Dead, Skizo és Tango tagokból összeverődött Idő és a Kripta all-star grinder Retorsion szereplésére szinte bármely eddigi Cudi Purci Booking (az egyik szervező a Phoenix Music Hungary mellett) “bemutatáson” sor kerülhetett volna, legfeljebb más helyszínen. Mondjuk, az átellenben található Robot pincéjében. A többnyire minimum három évtizedes koncertjáró múltú közönség – pontosabban az a hányada, amely ekkorra megérkezett – figyelmesen-türelmesen végighallgatta a két csapatot, intenzívebb mozgásra csupán egyvalaki ragadtatta magát. Érdekes, hogy utóbbi alakulat műsora bizonyult hosszabbnak; vagy, ha úgy tetszik, előbbi időzött kevesebbet a deszkákon.
Ezzel el is jutottunk a második részhez, stílszerűen a törésvonal túloldalára... Ahogy a három főhős színre lépett, és belevágott a Vágd szét!-be, a tánctéren moccanni alig lehetett, és akik annak idején tizenévesen már a Muter klubban vagy később a Fekete Yukban ott tomboltak Leukémiára, kisvártatva most is beindították a zúzdát a színpad előtt.
Cseppet sem meglepő módon vérbeli veterán találkozó volt ez. Mint ilyen pedig kifejezetten a jelenlévőkhöz, illetve nekik – és az idő előtt eltávozott harcostársak emlékének – szólt. Aki tehát nem élhette át az “aranykort”, vagy nincs képben az akkori történéseket illetően, aligha érthette volna Laci tréfás “A Sitten című nóta következik” konferálását (súgok: utalás az Actionnel és Ganxsta Zolee-val 1994/95-ben lefolytatott röpke adok-kapokra), meg hogy kit-mit takar a Dávid által Guppira aggatott “Der Alte” titulus (idehaza harmincöt-negyven esztendővel ezelőtt sugárzott német krimisorozat).
Mint a fentiekből kiderül, ketten is tartották a kapcsolatot a publikummal. Laci szövegelt többet, emellett a gitárján is sokat mókázott. Önálló stand-up előadásig azért nem ment el, és a basszer sem maradt adós a poénokkal. Amikor Guppi lábgépe felmondta a szolgálatot, és előkerült a cserepedál, megjegyezte: “Ez már nem ‘93, van másik!” Később kilátásba helyezte, hogy a legközelebbi koncert húsz év múlva lesz esedékes, és az itt jelenlévők ingyen mehetnek majd be. Ám legyen, csak érjük meg!..
Az említett dobos-közjátéktól eltekintve az éles váltásokban bővelkedő, tekervényesen felépített számok príma hangminőségben özönlöttek. Lement a Közel a fejhajlító-géphez és az Üzenetek a törésvonalról album színe-java, sőt a demós időszakát is megidézte a társaság. Ahogy Dávidtól megtudtuk, Sovák “Cséb” Gábor, aki 1989 és 1991 között volt a Leukémia frontembere (lásd még: AMD), nem jött le, habár szándékában állt. Hát, nem akármilyen pillanat lett volna, ha ő is mikrofont ragad pár korai szerzemény erejéig!
Mindenesetre amíg képes ezt a formát tartani a hármasfogat, simán vállalhatna pár további fellépést a közeljövőben. Nem hiszem, hogy ettől haknizásba fordulna át a történet.
FOTÓK: PANDUR-BALOGH NORBERT - Northern Lights Photo
További képek ITT.
