A hazai Devoid háza táján minden évben történik valami. Nemrégiben jelent meg a zenekar legújabb három számos EP-je, így volt okunk, hogy feltegyünk néhány kérdést a győri zenekar énekesének. Waldmann úr a mesélt politikiáról, Azahriah-ról és a művészetről is.
Szilárd: Éppen rottyon, mert most jöttünk haza a No Martyr Collective tour Szeged – Fehérvár koncertjéről, aztán nem nagyon vannak épeszű gondolataim, de próbálom összeszedni magam.
Mi történt az elmúlt egy évben veletek?
Szilárd: Szerintem az, ami általában, végig koncerteztünk, kijött egy új anyag klippel és már körvonalazódik a következő anyagunk. Meg ugye megcsináltuk a kollektívát.
Tavaly kijött egy hat számos EP-tek most meg itt az új anyag. Mi ez a gyorsaság?
Szilárd: Érdekes kérdés amúgy, amióta ennyire stabil a felállásunk és kreatív is, ennyire tisztán, olajozottan mennek a munkafolyamatok. De azért szerintem évi 4-5 dal nem annyira nagy teljesítmény.
Írtad, hogy a sok szar dolog inspirált titeket. Kifejtenéd, hogy mik voltak pontosan?
Szilárd: Marhára frusztráló az, hogy már mindenféle hétköznapi témát áthat annyira ez a mocskos politika, hogy nem lehet normálisan egy diskurzust lefolytatni. És ugye már rég túllépett azokon a kereteken, amire hivatott lenne. Legyártották nekünk a különböző identitásokat megrendelésre a politikai „think-thank”-ek amihez ugye hozzárendeltek egy-egy oldalt és ahogy sajnos látom, elég hatékonyan. Én rendkívül sajnálom azt, hogy az emberek többségének nem jutottak „rocksztárok”, akikért rajonghatnak, hanem minden hájjal megkent nyilvánvalóan szociopata trollokért képesek csak extázisba esni. Ami pedig a legszörnyűbb, hogy eljutottunk oda, hogy már önmagában a háború borzalmát se lehet megítélni anélkül, hogy az ne illeszkedjen, valamelyik oldal narratívájába a kultúrharcon belül. Bassza meg, hogy lehet legitimizálni bármilyen megközelítésből egy olyan kataklizmát, ami több tízezer emberéletet követel? Ha illeszkedik a narratívába, amit képviselsz akkor már rendben is van? Mindenről van szó csak nem arról, hogy mi ennek a társadalmi vonzata és milyen rohadt borzalmas. Mászhatunk vissza a fára egymást tépni a banánért.
És nem volt elég elég anyag több dalhoz most?
Szilárd: Dehogynem, csak az embereknek nagyon kevés része hallgat meg teljes albumokat. Így sokkal hatékonyabb, ha 2-4 számos részletekben adunk ki anyagokat, mi is többet tudunk rajta dolgozni.
Minden anyagotokhoz készül egy videó is. Miért van szükség szerinted profi vizuális anyagra is egy-egy megjelenésnél?
Szilárd: Amúgy, ha a kezedbe veszed a dolgokat, nem olyan egetverő költség egy ilyen klip. Ha most én megbíztam volna egy céget, hogy csinálja meg az új klipünket meg se állunk 1,5 millióig ez pedig valljuk be a mi szintünkön teljesen irreális és lehet, hogy a végeredmény igencsak kétes lett volna. Az évek során összeállt egy „amatőr” és lelkes brigád, akik mind valahonnan ismerőseink és képesek egy ilyen jó kis klipet összerakni, nyilván tudatosan építkeztünk, de azért kellett hozzá szerencse is.
Az új borító is eléggé pöpec lett. Ismét családon belül maradt munka?
Szilárd: Természetesen, ha ilyen jó borítót csinál a húgom, mért kellett volna mást választanom?
Mesélnél kicsit részletesebben a borító koncepciójáról?
Szilárd: Én nagyon szeretem a reneszánsz művészi aspektusát és ábrázolási módját. Nyilván maga a kivitelezés teljesen modern, de a képi világhoz és formai követelményekhez talán valamennyire illeszkedik. Ha megnézed a gyümölcsöket, akkor mindegyik rohadt az almán kívül. A szőlő a gazdagság jelképe, a barack a szépségé, elég csak felmenni az Instagramra, hogy lásd ezek mennyire rohadtak. A tudás viszont örök és mentsvár, ezt az alma jelképezi, ami egyedül nem rohadt. A négy hermelin pedig a négy zenekar az NMC-ből, hogy megkülönböztessük magunkat mi lettünk a téli bundás.
Miért fontos a számotokra, hogy folyamatosan minőségi anyagokkal gyertek ki. Gondolok itt arra is, hogy a merch termékeitek messze túlmutatnak a baráti árakon.
Szilárd: Az interneten egyből megítéltetsz, ha nem minőségi a terméked, a trollok így is mindent szétszednek és lehúznak, ráadásul a modern metál közeg nagyon elitista. Ma már elvárás a legkisebb zenekarokkal szemben is, hogy minőségi anyagokkal jöjjenek ki, mert különben mindenki arról fog beszélni, hogy milyen szar külcsín, miközben a tartalom meg teljesen rendben van.
Merch-en pedig nem akarunk meggazdagodni, sokkal fontosabb az, hogy az a minta tényleg jól mutasson és örömmel hordja a gazdája, minthogy nekünk egy vagy két sör árával több legyen a zsebünkben.
És mit gondolsz, a hazai mezőny, hogy teljesít ezen a téren? Mármint milyen magasra helyezik azt a bizonyos lécet, hogy minőségi tartalommal rukkoljanak elő?
Szilárd: Én látok mindenfélét. De ugyanakkor D.I.Y. módszertannal is ki lehet hozni teljesen jó anyagokat. Nem gondolom, amúgy, hogy az én tisztem megítélni ezeket a dolgokat, mert én mindenben a jót szeretném meglátni és előadóként tudom azt is, hogy ami sokak számára nem üti meg a nívót, abban is rengeteg munka van, csak egy picivel kellett volna több, hogy megüsse a szintet. Mi pl. folyamatosan megkapjuk az elismerést mennyire jók a klipjeink, pedig tényleg tök minimál költségvetés. Szóval mi ezt x év tapasztalat alapján raktuk össze, nem gondolom, hogy mondjuk ez elvárható lenne egy teljesen kezdő UG első klipes zenekartól.
A megalakul kollektívátok is érdekes kérdés. Mind a négy zenekar azért igyekszik magasra helyezni a lécet.
Szilárd: Hát érdekes is lenne, ha mondjuk három banda csinálja a jobbnál jobb klipeket, a negyedik meg az ujjaival bábozna. Húzzuk egymást és ez tök jó.
Merre felé tart most a hazai underground zenei élet? Sikeres lehet egy metal zenekar, akár Azahriah? (Persze nem ekkora szinten, mivel a metal még mindig egy réteg zene)
Szilárd: Szerintem az UG stagnál. Azaz érezhetően nagy ugrás nem nagyon volt az elmúlt 15 évben. Az utolsó lökést a mainstreamben szerintem a metalcore hullám adta és ez behúzott azért sok embert is a durvább zenék világába. Én nem gondolom amúgy, hogy baj az, hogy kevesen szeretik. A lényeg az, hogyha eljön 50 ember mondjuk Székesfehérvárra, annak tudjunk valamit adni és örömmel töltsön el, hogy alkotunk egy közösséget. Ha ennél többet szeretnél kivenni 2023-ban, akkor rossz helyen jársz, ezt a legnagyobb jóindulattal mondom. Amúgy én pont azt gondolom Azahriah kapcsán, hogy ezek után még akár az is megtörténhet, hogy újra lesz egy ilyen népszerű modernebb metálelőadó.
Ha már szóba került a felkapott előadó, te mit gondolsz a sikeréről? Sikere van egyáltalán?
Szilárd: Ezek az én gondolataim, lehet nem érvényesek, de érzelmileg túlfűtöttek lesznek. Elég sok dinoszaurusz megszólalt, de szerintem az előadó saját menedzsmentjét is meglepte a siker, tehát mondhat megint bárki bármit, ez nem volt prognosztizálva és pontosan ebben rejlik az egésznek a szépsége. Minden más utólagos megfejtés. Ez a sok kéretlen „szépkorú” okoskodás azt jelzi, hogy nagyon elszaladt az idő a magyar zenei klientúra felett, és próbálnak egy olyan vonatnak utána nyúlni, ami nemhogy elment, hanem teljesen más vágányon közlekedik és ezért nem is értik a menetrendet. Felépült egy párhuzamos valóság és nem azon múlik a népszerűséged, hogy éppen melyik párthoz vagy kereskedelmi TV-hez dörgölődzől, hanem, hogy piaci körülmények között hogyan bírod az ütéseket. Két szempontból is nagyon pozitív ez nekem. Én tinédzser koromban is iszonyatosan furán éltem meg azt, hogy a zenei nyilvánosság egy baktalorántházi falunapba torkollott, utólag pedig látom, hogy ez mennyire káros volt. Az a zenei kultúrbűnőzés amit a Kozsó féle szennyipar a világra szabadított az összes hasonló receptre dolgozó producerrel együtt, annak a mai napig nyögi a zeneipar az örökségét. Az első szellő, ami egy picit is elvonta a figyelmet, a napi 5 fellépéses playbackelő, nem saját énekhangú, hitvány bazári haknizásról, az a Halott pénz és Wellhello megjelenése volt, ami ugyan még mindig valamilyen szinten biztonsági játék volt, de cserébe élő, kreatív és valóban zenei. Azahriah viszont az internet által organikusan szerveződő előadó. Ez a másik szelete a dolognak, aminek nagyon örülök. 2000-es években az Index és hasonló oldalak vélemény „setter”-jei, blogjai és fórumában tanyázó elitistái voltak azok akik magukat világitótoronynak gondolták és meghatározták nagyon sok ember számára, hogy ugyan már miben van zeneiség, mi az ami igényes és mitől leszel fasza gyerek, ha hallgatod. A zenei nyilvánosság sokkal nagyobb részét pedig az X-Faktor szociopata producerei által kitermelt eldobható előadói fedték le. Mindegy mit kínlódtál össze, a lényeg úgyis az etnikumod volt, vagy hogy határon túli vagy, vagy árva, vagy faluban születtél. A hangsúly itt is azon volt, hogy eladható legyél, mint népmesei hős, amivel az átlag néző elsősorban érzelmileg azonosul. Nagyon örülök annak, hogy végre nem legyártott haknisok vagy véleményközpontok által piedesztálra emelt előadók töltik meg a nyilvánosságot. Ha valami organikusan fejlődik és nem fogyasztói piacra szánt kritériumok mentén képződik, abban garantáltan több hitelesség és a zeneiség, mint bármelyik kereskedelmi TV által nyakunkba zúdított aktuális előadónál, ami mellé természetesen a bulvár felsorakozik és ezzel a gesztusával már be is árazza azt. Szóval szerintem ez egyértelmű siker, van mondanivaló, van zenei hangszerelés és még jó is.
Visszakanyarodva a metalhoz, hogy látod, bírni fogjátok elég ideig a hazai megpróbáltatásokat?
Szilárd: Szerintem ez már rég nem arról szól, hogy van egy recept, ami alapján sikeres leszel, mert annyira periférián van a műfaj, hogy a siker fogalmát is át kell értékelni. Itt a legnagyobb feladat az, hogy ne égjél ki és tudjatok megálljt parancsolni akkor, ha már valami többet visz el, mint ad. Gondolok itt túl sok koncertre szerény látogatottsággal, vagy túl sok megjelenésre, ami nyilván nem pluszos, sőt örülni kell, ha úgy tudod csoportosítani az erőforrásaidat, hogy közel nullás legyen. Szerencsére elég látványosan küldjük el egymást melegebb éghajlatra, tehát probléma nem marad kibeszéletlenül. Pont az egyik tag nem tudott eljönni próbára múlt héten és azt mondta, hogy biztos jól kibeszéltük. Mondtam neki, hogy meglepően megértően viszonyultunk hozzád, kár, hogy nem voltál ott, mert biztos, hogy kaptál volna a képedbe egy hatalmas adagot. Ilyen mentalitással szerintem sokáig bírjuk.
Mit jelent számodra ez a zenekar? Ez egy számomra mindig is érdekes kérdés volt, hogy miért csinálja az ember? Mit jelent neki az, hogy x emberrel alkot?
Szilárd: Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindenki a barátom a bandából, messze túlmutat a mi közösségünk azon, hogy lemegyünk zenélünk, aztán nem szólunk egymáshoz a buszban. Ez nekem sokáig nem adatott meg, élvezem ameddig mindenkinek az élethelyzete megengedi azt, hogy zenéljen. Ismerjük egymást, szeretjük egymást és a legnagyobb ajándék, hogy közösen tudunk részt venni kreatív folyamatokban. Ez most nem a sablon duma, életemben először mondhatom ezt el, az elmúlt 15 évben.
Mit jelent számodra ez a közeg amiben mozogtok?
Szilárd: Ezt akkor fogom tudni megítélni amikor már nem fogok mozogni benne. Hiányában mutatkoznak meg a dolgok fontosságai. Még az is lehet, hogy utólag azt mondom, hogy lényegében ez volt az életem.
És hol látod magad tíz év múlva?
Szilárd: 10 év múlva talán még belefér a zenélés. De most megkérem a környezetemet, hogy szóljon majd rám, hogy a felnőtt pelenka ciki a színpadon. Köszönöm!
