Szeretem azt amikor egy zenekar már az első lemezével fel tudja hívni magára a figyelmet. Amikor jelez, hogy hééé, itt vagyok, figyelj rám! Lehet, hogy ez a hírnév mindössze tizenöt percig fog a jövőben csak tartani, de akkor is megtesz mindent legalább, hogy rá figyeljünk. A Red Sun Sermon is felhívja magára a figyelmet, na de meddig is? 

Vannak olyan zenekarok, akikre csak úgy jó ráakadni. Nem biztos, hogy hatalmas élményt nyújtanak, amihez visszatérsz mondjuk tíz év múlva is. De az adott helyzetben, pontosan valami ilyesmire van szükséged. A Red Sun Sermon egy ilyen zenekar. Semmiben sem kiemelkedő. Női vokál, megszokott stoner-doom riffek, megszokott hangzás. Igazából nem lehet panasz semmire, mert nem rossz az anyag, de semmi extrát nem ad. Azonban mégis pörgött pár napig a lemez, mert valamiért beragadt a lejátszóba. Szeretem az ilyen dolgokat, amikor nem tudom megmagyarázni, hogy miért marad így valami. Noha azt is tudom, hogy félév múlva azt se fogom tudni, hogy ez melyik zenekar volt a rengeteg közül. Ettől függetlenül, ha most lépsz be a stoner-doom iskolájába, akkor könnyű kezdő lecke lehet a Queen of Swords album. Ha pedig már rutinos vagy, néhány évvel a hátad mögött, akkor egy laza délutáni hallgatni való lesz.