Amióta a thrash metal jeles képviselői közül a Slayer visszavonult csomó olyan dolog történt a világban, amik nélkül abszolút tudtunk volna élni. Hogy van-e Tom Arayának vagy Kerry Kingnek bármi köze ehhez azt nem tudom, de úgy néz ki, hogy 2024-ben talán rendbe jön a világ, hiszen a Slower megpróbálja visszahozni a Slayer szellemiségét. Nem mellesleg pedig Mr. King is visszatér a színpadra.

Na és akkor itt az elején meg kell jegyezni, hogy hiába vannak zseniális zenészek ebben a zenekarban, ez egy cover zenekar, akik a Slayer legendás dalait, a saját ízlésükre formálták. Mivel a stonerrock-doom világ zenészei alkotják a zenekart, plusz a névből, ha indulunk ki, hamar kiderül, hogy lassítottak minden témán. 

Így történt az, hogy a War Ensemble konkrétan még egyszer olyan hosszú lett, mint az eredeti változat. Az említett szerzemény mellett még négy dal található meg a lemezen. A vokálokért a zenekar két hölgy tagja a felelős, Amy Barrysmith (Year Of The Cobra) és Laura Pleasants (Kylesa) mivel mind a két hölgy hangja eléggé karakteres, így érdekes egyveleget alkot a lemez. Pláne, hogy hozzá vagyunk szokva a klasszikus verziókhoz. De nagyon érdekes, hogy a The Antichrist-nak milyen húzása van még ilyen lassan is. A Blood Red nem tartozik a kedvenc Slayer dalaim közé, de ebben az esetben teljesen megállja  a helyét. Ami nekem kicsit furcsa választás volt, az amúgy sem túl tempós Dead Skin Mask. Ehelyett valami újabb érás dalt simán el tudnék képzelni, de persze ebben a helyzetben nagyon kísérteties lesz a dal, a doomos hangulattól egészen új megvilágításba kerül. Az albumot záró South Of Heaven nekem ugyanez a kategória. Tök érdekes, de már annyi verzióban hallottam ezt is innen-onnan, hogy sok meglepetést, pláne így az album vége felé haladva nem tartogatott.

Biztos vagyok benne, hogy egy közös megbeszélésen megszavazták, hogy melyik a kedvenc dalaik a zenészeknek, amikkel szeretnének foglalkozni, de bírtam volna, ha egy kicsit jobban elrugaszkodnak a klasszikus daloktól. Azt nem tudom, hogy a jövőben megmaradnak cover bandának, mert akkor akár lehetne lemezenként is haladni így, illetve az még ad esélyt kevésbé ismert, felkapott daloknak is. Végeredményben kellemes időtöltés ez a lemez, de azért maradok az eredeti daloknál.