A mai francia black metalra fokozottan és általánosan jellemző az igényesség - már amennyiben a Les Acteurs De L’Ombre kiadó megjelenéseiről van szó. Ez a kijelentés az Astral Rape kapcsán is maradéktalanul megállja a helyét. Van szerencsém a Nantes-i kiadó több megjelenését is CD formátumban birtokolni; a több paneles, minőségi digipak kiadványokat pedig egy magamfajta lemezpárti hallgatónak mindig öröm a kezébe vennie.

Persze ez a körülmény a tartalom rovására nem élvezhet prioritást, de kétségtelenül ad egy olyan többletet, ami pontszámokban mérve nem kifejezhető. Az igényesség azonban a formai rész mellett a kortárs francia black metal minden viszonylatában jellemző. A történelmi és/vagy filozófiai alapú témaválasztás, a technikai felkészültség és a megszólalás is ugyanezzel a jelzővel illethető, mely természetesen az Astral Rape esetében is felhívható.

Az Aset nevű formáció eredetét kutatva kevés támpontra lelhetünk. Ami tudható, az csupán annyi, hogy francia-finn együttműködésről van szó, melyben érintettek a Seth és az Oranssi Pazuzu egyes tagjai. A kiadó mindössze ennyit árul el az Aset nevű entitás eredetéről, a CD bookletje még ettől is szűkszavúbb. Ha hihetünk az egyes további, de bizonytalan eredetű forrásoknak, az Aset név mögött álló személyek is folyamatosan változnak. A fenti két zenekarnév azonban számomra ettől függetlenül is garanciát jelent a minőségre.

A tematika pedig nemcsak különleges, hanem kellően egyedi is, hiszen a formáció a dalszövegekben az egyiptomi okkult rituálékkal és az ókori halálkultusszal foglalkozik. Az alkotók a teret és az időt – a booklet tanúsága szerint – önkényesen értelmezik, egyes grafikák az ókort idézik, a füzetben helyet kapott fényképfelvételek pedig bizonyára a XIX. század utolsó éveiből valók. A mindent összekötő kapocs a kiadványt belengő nyomasztó aura. A borítóképről sem tudtam kideríteni, hogy a grafika kinek a keze munkáját dicséri, de a lényeg, hogy megragadja a tekintetet és a retinába ég.

Az első futó és utóbb minden bizonnyal tévútra vivő gondolatom az volt, hogy a szerencsétlen középső alakot körbeálló három karakter az egyes világvallásokat képviselheti - kettőt úgy-ahogy meg is találtam közülük, a harmadikat viszont sehogy sem tudtam kisakkozni. A lényeg, hogy az Aset minden téren szabad értelmezést enged a hallgatónak. A formáció a zenei eszköztárát a ’90-es évek közepe black metaljának arzenáljából válogatja. Ebben a körben most csak egyetlen nevet, és egy konkrét lemezt említenék, az Emperor: IX Equilibrium című mesterművét.

Az Aset az Astral Rape-en hasonlóan tisztán szólal meg, és hasonló igényességgel tálalja a black metalt. A tremoló játék Samoth, a már a nyitó A Light In Disguise hallatán is fülbeötlő technikás dobtémák pedig Trym örökségét idézik. A legfontosabb párhuzam pedig a norvégokkal abban a tekintetben húzható meg, hogy az Aset szintén dalokban, memorizálható témákban gondolkodik, melyre a legjobb példa az Abusive Metempsychosis. A vokálok alapvetően kimerülnek a rikácsolós hangszínekben, de a kortárs iránynak megfelelően az egyes tételekben kántálások (A New Man For A New Age, illetve a Force Majeure bevezetője), különféle extrém hangokon elővezetett monológok is fellelhetők. Az Aset azonban a tiszta megszólalásnak is köszönhetően képes kontrollálni a maga által keltett káoszt, még az olyan zabolátlan tételekben is, mint az Astral Dominancy, melynek fékevesztett rohamába egy elmélkedős részt építettek.

A francia/finn kollaboráció tehát rengeteg váltással dolgozik, ebben a körben is visszaköszön az előbb emlegetett Emperor lemez hatása. Zárszóként most csak annyit említenék, hogy az Astral Rape a black metal vonalon számomra nemcsak a 2023-as év legígéretesebb bemutatkozása volt, hanem a műfajban az egyik leginkább ihletett tavalyi megjelenés is.