A 2021-ben alakult budapesti, grunge és alternatív rock vonalon működő Bonilevine az elmúlt években két kislemez és jópár single után végre első, immáron magyar nyelvű nagylemezével jelentkezik. Az Iklódi Tamás (gitár/ének), Koronczy Gergely (basszusgitár/vokál), Petróczi-Farkas Ádám (gitár) és Tasos Nikosz Vangelisz (dobok) alkotta zenekar egy éve dolgozott ezen az anyagon, mely javarészt a próbatermükben és Iklódi lakásán került felvételre. A srácok a kezdetek óta aktívan koncerteznek, a nagylemez bemutatójára pedig május 3-án a Turbinában kerül sor a Midnight Millers és a Bokrok társaságában. /Fotó: Bikali Sándor/

Iklódi Tamás gitáros-énekes így nyilatkozott a lemezről:
"Igazából nekem ez a zenekar az első, ahol én látom el a hangmérnöki feladatokat is a felvételek során, és az elmúlt két kislemeztől eltérően most már teljesen önállóra vettük a figurát: a dobokat a próbatermünkben vettük fel Nikosszal, a gitárokat szintén, viszont a basszusgitár és az összes éneksáv nálam Újpesten készültek otthon. A keverésben segítségemre volt jó barátom, Paczári Károly, innen is nagy köszönet illeti. Bizonyos dalok vokálsávjait Csongor Bálint (Subscribe, USEME) segítségével fejtettük meg, neki is örök hála. A lemezborítót Suhaj Mikinek köszönhetjük.

Az album a magyar nyelv tekintetében is kihívás volt: most először írtam így szöveget, számomra kifejezetten a prozódiával való megbarátkozás okozott nehézséget (angolban ez sokkal kevésbé kötött dolog), de végül sikerült úgy összehozni ezt, ahogyan szerettem volna. Nem nagyon hallgattam korábban magyar előadókat, de nagy inspiráció volt az Óriás, a Shapat Terror és a korai Tankcsapda (leginkább a Connektor 567 című lemez), ahonnan kifejezetten tudtam meríteni. Egyébként a zenénkre szerintem nagy hatással volt a Stone Temple Pilots, a Queens Of The Stone Age és a Foo Fighters (egyik próbáról hazafelé Nikosz kocsijában előkerült a There Is Nothing Left To Lose kazettán, és akkor tudtuk hogy ez egy olyan album). A felvételek és az utómunka 2023 januárja és 2024 februárja között zajlottak le, ennek az időszaknak a gyümölcse ez a kilenc dal, melyek java része a magyar emberekről szól: szerintem nagyon sokan itthon pesszmisták és búvalbéleltek. Különböző jellemvonásokon megyünk át a számokon, de meghallgatás előtt fontosnak tartom leszögezni, hogy akinek nem inge, az semmiképpen ne vegye magára. A lemeznek politikai tartalma nincsen."

Tasos Nikosz Vangelisz dobos az alábbiakat tette hozzá
"A lemez tulajdonképpen a szociológiai utazás a 80-as évek vége, és a 90-es évek magyar valóságában, továbbá reflektál annak kihatásaira napjainkban. A szövegek igy:ekeznek érzékeltetni a különböző társadalmi rétegek álom utáni ébredését, és megragadni a Walt Disneys naplementébe való giccses ellovaglást követő nihilt, és kiüresedést. A zene pedig aláfest érzelmi hangulatokat, hangulatváltásokat ami még a vidámabb tematikájú dalok köré is feszültséget, haragot vagy dühöt tud tükrözni; ezzel - mint egy a felszín alatti - általános morajlást és feszültséget teremtve."

Saját szavaikkal a lemez dalairól:

A Guttenberg-albumba
Iklódi Tomi: Vörösmarty 1839-es epigrammájáról talán ő sem gondolta volna, hogy majdnem kétszáz évvel később egy lemez intrójául is szolgál majd. A verset Nikosz szavalja, és egy elrejtett easter egg mellett ez az egyetlen dal, amelyben mind a négyen megszólalunk.

Ejtőernyő
IT: Grunge zenekarként egy ilyen delta-blues-os izével lemezt nyitni? Naná! A dal a kiégésről szól, és hogy ezt általában mennyire nem veszik észre azok, akik benne vannak.
Koronczy Geri: Igazi kemény lüktető bluesos slide gyűrűs bólogatós téma!! Talán elmondhatom, hogy az egyik kedvenc számom vokálozást tekintve, bár a hangulatához elfért volna nekem bele még egy komolyabb szájharmonikás rész, de talán azt majd élőben.

Fejből nem megy
IT: Petróczi Edi száma - de tényleg így is futott köztünk sokáig hogy “ az Edi száma”. Az utolsó etapban vettük fel, ez az egyetlen, amire a legvégső lépésben került szöveg és énekdallam. A magyarok jelentős része racionálisan nagyon a toppon van, érzelmileg viszont bőven van hová fejlődni.
KG: Emlékszem, az elején mikor Ádám lehozta a fő témát, nem nagyon tetszett, nem éreztem, hogy közel állna a zenei világa hozzám - viszont jó pár hónapra rá Tomi megszülte a szöveget és a dallamot, teljesen új köntöst kapott a dal, és talán mostanában ezt hallgattam a legtöbbet a lemezről.
Petróczi-Farkas Ádám: Tavaly szeptemberben keveredtem bele a Bonilevine történetébe, és az első koncert tűzkeresztsége után a srácokkal közösen fejeztük be ennek a lemeznek a munkálatait. Ezúton is hatalmas köszönet nekik, hogy bevontak az írásba, sőt, végszóra még egy saját dalt is hozhattam az albumba. Így született a Fejből Nem Megy. A groove-os riffeket egyetlen kulcsszó hívta életre: a bólogatás.

A tisztább feled
IT: Törékeny ego, csúcsra járatott önzőség, megfelelési kényszer. Talán ez az első olyan dalunk amit négyen raktunk össze Petróczi kolléga belépését követően. Koronczy Gerivel sokat csatáztunk a basszusjátékot illetően, aztán sikerült kiegyeznünk és azt kell mondjam, a fiú itt nagyon nagyot ment. Azóta állítólag Újpest bizonyos részein meg a budai hegyekben csak úgy ismerik, hogy “A Géppuskakezű Koro G”.
KG: Azt hiszem kimondhatom, hogy számomra abszolút a kedvenc lett a lemezről. Nagyon gyorsan megszületett, igazi kis pörgős vidám szám, és talán ez tükrözi a legjobban a basszusjátékomat, a pattogós téma szépen viszi a hátán előre a dalt, büszke vagyok rá! Emellett örülök, hogy végül a többiek is rábólintottak, hogy hadd legyen több a basszusgitár tere itt, mint a nagy átlagban.
PÁ: Hatalmas élmény volt részt venni a megformálásában, nagyon jó flowban alakult ki a végleges forma. A dal könnyedebb hangulatát egyensúlyozza a kicsit odalépősebb refrén.

Omlásveszély
IT: Idén márciusban hoztuk ki single-ként, de elsők között készült el még tavaly ilyenkor és ez a dal volt az, amikor megálmodtam hogy mi lesz a lemez témája. Szomjas György 1985-ös filmje, a “Falfúró” adta az alapötletet.
KG: Egyszerűen imádom ahogy a kis felvezető dob-gitár rész után berobban minden hangszer egy igazi bólogatós riffre! Szerintem ez a szám hűen tükrözi, hogy mit éreztünk mi ezen lemez kapcsán mikor megszületett: kemény bólogatós rockzene, lágyabb átvezető, alter magyar szöveggel. Asszem jelenleg ez a BONILEVINE.

Mindenkinek igaza van
IT: Első klipes dal volt, tavaly ilyenkor premierezett 
KG: Ugyancsak egy könnyebb, standard hangolásban készült vidám, könnyen fogyasztható dal, nem véletlenül ez lett az egyik klipes darabunk. Talán az egyik nagy slágerjelölt az albumról egyszerű, megjegyezhető refrénnel, amit remélem mindenki velünk együtt fog ordítani a koncerteken!

Túl nagy a csönd
IT: Egy amolyan magyar grunge-dalnak szántam, arról, amikor nagyon nem szereted magad. Csatáry Ádám (MADMIKE) vendégvokáljai hallhatóak, innen is óriás ölelés neki, hogy megtanulta a fura ugrásokat a szólamban. 

KG: Valahogy úgy emlékszem rá vissza, hogy a szám valahogy sokkal jobban egybefolyt, és zavaros volt mikor elkezdtük már élőben játszani, de a felvételek megszületésekor szépen letisztult, és egy érdekesen hullámzó lüktető kis könnyed alter/grunge nóta kerekedett ki belőle. A vokálok furcsa egybecsengése adja meg számomra az igazi hangulatát.

Ha nem itt lennék
IT: A lemez címadó dala tavaly tavasszal született meg, és talán a zenekar történetében ennyire gyorsan nóta még nem gurult ki mint ez, csak úgy mindenestől. Nem vagyok egy “gitáros gitáros”, de itt egy kicsit elhittem hogy én vagyok a nyíregyházi Eddie Van Halen. Nikoszt nagyon szeretem az itt feldoboltakért. A dal a mesteri szintre fejlesztett kifogásgyártásról és a(z önmagunknak) be nem tartott ígéretekről szól.
KG: Iszonyatos energia, szaggatott egyszerű tökös riff ami hihetetlen lendületet biztosít: ez számomra a ”Ha nem itt lennék”! Ennél a számnál elmondható, hogy amellett hogy jól szól a lemezen, élőben sokkal nagyobb húzása van, főleg amikor átüt a szám egyszerűségén az éppen színpadon lévő négy ember energiájának összessége!
PÁ: Ennél a dalnál csöppentem bele a gitárfelvételekbe. A Tomi vezénylésével zajló munka laza hangulata visszaköszön nem csak ebben a számban, hanem az egész lemezen.

Minden lámpa zöld
IT: Minden tisztességes rockzenekarnak van egy szakítós száma, majd pont mi fogunk erről a vonatról lemaradni, nem? Stílszerűen egy doom-os, közép-lassú dallal zárjuk az albumot. Szerintem ez a legkerekebb dal a lemezen, ráadásul a hangnem is annyira kegyes volt hogy rengeteg terünk volt a vokálokkal való kreatívkodásban, amit azt hiszem ki is maxoltunk.
KG: Ha jól emlékszem, majdhogynem ez a legrégebben megszületett dal a lemezről, kezdetben angol szöveggel játszottuk, élőben is néha, de a magyar változattal érte el végleges formáját és így már tökéletesen illeszkedik a lemez formavilágába.
PÁ: Még félig-meddig kívülállóként ezt a dalt hallottam legelőször az új anyagból, még csak korai stádiumában ugyan, de ez a téma egyből megfogott. A verzékbe még egy kis ambience-t is csempésztem a végleges verziójában.

A lemez pedig meghallgatható alább:

És itt is: