A melodikus thrash/death metal a megjelenések száma tekintetében a legjobb éveit épp két évtizede élte. Azóta sokan lemorzsolódtak, stílust váltottak, vagyis néhány lemez után eltűntek a zavarosban. Manapság meg már szinte különlegességnek számít, ha a követhetetlen promo-dózis keretében egy-egy ilyen lemezre bukkanunk, netán olyan anyag akad fenn a szűrőnkön, amihez többször is visszatérhetünk.

A frankfurti Hollowed lemeze nem tegnap és nem is tegnapelőtt jelent meg, hanem egy bő éve publikált anyagról van szó. Mivel az underground muzsikák mélyebb rétegéről beszélünk, az időtényező – már ami jelen ajánló aktualitását illeti – talán kevésbé lényeges. A gitáros Josch, a dobos Tom és a vokálokért felelős Lintner által 2017-ben alapított csapat az underground jól kitaposott ösvényét járja. Egy saját kiadásban publikált kislemez után újfent szerzői formában tavaly májusban jelent meg a Soulkiller című első nagylemez, digipak CD alakjában.

Már maga a borítókép is a „békeidők” melodikus thrash/death korongjainak frontjait idézi. Nem meglepő tehát, hogy a zene is tiszteletbeli 2003-as megjelenés lehetne. Az eredeti hangokat, az innovációs törekvéseket semmiképp sem a Hollowed holdudvarában kell keresni. Azt azonban hangsúlyozom, hogy az ötös klón zenekarnak semmiképp sem nevezhető, kellő rutinnal sáfárkodnak a jól bevált alkotóelemekkel. A lemezzel voltaképp a hosszán kívül semmi bajom. Ezen a dolgon meg a lejátszási listák korában kár szőrözni.

A magamfajta negyvenesek többsége azonban valószínűleg megelégedne egy negyven perc körüli anyaggal is, vagyis két-három dallal kevesebb a végeredmény szempontjából valószínűleg több lenne. Első lemezről lévén szó, támpontként álljon itt néhány név, csak úgy, miheztartás végett: Callenish Circle, Night In Gales, Behind The Scenery. A nagyobbak közül meg mondjuk talán a korai At The Gates-t lehetne említeni. A Hollowed kapcsán olvastam a groove/thrasht, mint stílus megjelölést is, ezt azonban a Soulkiller ismeretében nem igazán érzem, legfeljebb a címadóban és a CD vége felé hallható Vortex - Fireproof dalokban lefülelhető döngölősebb tempók esetében.

A srácok legnagyobb erőssége a jól felépített szólókban rejlik, ezek közül kiemelném az intro utáni W.M.D. levezetője környékén és a Chrysalis középrészében elővezetett darabokat, valamint a 2021 című fejezetbe integrált epizódot - ezekből több is jól esne. Ahogy egy kis változatossággal a vokálokon is lehetne árnyalni. És itt nem feltétlenül a dallamos énektémákra, hanem a sokszínűbb formában bevethető extrém hangokra gondolok.

Első lemezként viszont a Soulkiller a fentebb emlegetett hármas debütáló lemezeinek tükrében is megállja a helyét. Ha a Hollowed 2003-ban jelentkezett volna ezzel a csomaggal, az akkori önmagamnál minden valószínűség szerint négy pont alatt kvalifikálták volna magukat. A mai körülmények között azonban, az irányzat aktualitásai viszonylatában nem érzem eltúlzottnak a jó osztályzatot. A digipak CD kapcsán ezen az ajtón érdemes kopogtatni: info@hollowed.de, a gyűjtőszenvedéllyel meg nem fertőzött érdeklődők viszont a jól ismert digitális felületeken is tesztelhetik a Soulkillert.