Az amerikai trió legújabb stúdióalbumát pörgette ki augusztus 30-án Death Or Glory címen. Megelőzve a lemezmegjelenést a nemrég hazánkban is fellépő banda egy újabb európai és észak-amerikai turnét is bejelentett. Az őszi karikából ezúttal Budapest kimarad majd, de aki szeretné, november 18-án Bécsben tetten értheti a tesókat.

Az art punk és glamrock-ban utazó Palaye Royale elég masszív évet tudhat maga mögött. A lemezkiadást megelőzően folyamatosan úton voltak, érintették többek között a Barba Negrát is május végén.  A 12 számos új albumról korábban kiadott kislemezekhez, mint a Just My Type és a Showbiz az Ache In My Heart dalhoz is készült egy videoklip, amit a legutóbbi turné alatt nemrégiben Olaszországban forgatott le a csapat. A három számos ízelítővel betekintést nyerhettünk abba a érzelmi és zenei világba, amit a Palaye Royale a Death Or Glory-val megálmodott miszerint, az életben meg kell ragadni minden pillanatot, ahogy a zenekar összefoglalja,  “Itt találkozik a káosz a harmóniával, és ott találjuk magunkat, hogy küzdünk az ego és az önpusztítás, a siker a kétségbeesés és végül, de nem utolsó sorban a halál és a dicsőség között.” 

Szinte az egész albumot áthatja a brit rock és popzene iránti szenvedélyük és talán a címválasztás is erre utalhat, hiszen a Death Or Glory egy The Clash szám még az előző évezredből, egészen pontosan ‘79-ből. A hangzás ugyan más és modernebb, de a groove-os, lendületes címadó dal méltó tisztelgés az inspirációként szolgáló nagy elődök előtt. 

A brit sémába illeszkedik többek között a Been Too Long vagy a Dark Side Of The Silver Spoon, ami úgy hangzik, mint egy varieté David Bowie vendégszereplésével. Az álmodozó és időtlennek tűnő fülbemászó tételek, mint a For You vagy a Just My Type simán közönség énekeltetős fogós kis talpalávaló darabok lettek.

Az Addicted To The Wicked & Twisted egy egészen zord hangulatú szám, ami izgalmas és himnikus refrénre épül, Remington hangja és a háttérvokál becsempész egy kis Arctic Monkeys hangulatot a kétezres évekből úgy, hogy szinte várom, hogy Alex Turner mikor ugrik be egy pacsira. 

A Death Or Glory talán legharapósabb darabja vokálisan és hangszeresen is a Mister Devil, gyors gitárok, nehéz és tempós ritmusszekció, reszelős ének a zenekar karcosabb oldalát is megmutatja visszahozva a The Bastards lemez nehezebb pillanatait.

Az egész albumot sokféle stílus és hangzás befolyásolta, amelyek leginkább a brit punk és rock bandákra emlékeztetnek megspékelve egy kis nyugati parti életérzéssel. Az epikus zárás azonban elmarad. A Pretty Stranger-rel köszön el a trió, ami a pop-os hatás miatt megtöri az album izgalmas koncepcióját. Nem jó vagy rossz, csak egyszerűen azt érzi az ember, hogy nem passzol a puzzle darab. Ettől függetlenül valószínű a hard-core Palaye fan-ok értékelni fogják ezt a bandától szokatlan befejezést is.  

A bizonyítási vágytól fűtött 2020-as The Bastards vagy a későbbi, lázadó punk & rock hangulatot árasztó Fever Dream után a Death Or Glory ugyan a világot nem váltja meg, de egy féktelen, merész és szórakoztató alkotás, ami tökéletesen tükrözi a zenekar elkötelezettségét egy sajátos időtlen hangzás kialakítására.