Mintha az elmúlt években nagyobb becsülete lenne az instrumentális gitárzenének, mint a ’90-es évek vége óta bármikor. A gitárhősök aranykora, a ’80-as és a ’90-es évek fordulójának időszaka minden valószínűség szerint már soha nem fog visszatérni, és reneszánsza sem lesz az irányzatnak, de manapság többeknek is sikerül tartalmasat alkotni ebben, az ezredforduló utáni években a youtube-féle szobagitárosok által jégre tett műfajban.

A közhelyek egyik közhelye ugyebár, hogy manapság már minden trükk, technikai bravúr elsajátítható a megfelelő videomegosztók segítségével, a kreativitást, a dalszerzői képességet azonban nem oktatják ezeken a fórumokon. Az olyan előadók közönségsikere (ezt a kifejezést azért az irányzat jellegének megfelelő léptékben illik kezelni), mint az Animals As Leaders, a Polyphia vagy Plini abba az irányba mutat, hogy nem csak a zenészek körében van igény az instrumentális vagy alapvetően énekmentes gitárzenére.

Ha a jövőben szóba kerül ez az irányzat, az előző mondatban megkezdett felsorolást már Marcin Patrzałek nevével fogom folytatni. A lengyel fiatalember – a könnyebb megjegyezhetőség kedvéért csak Marcin – tíz évesen kezdett klasszikus gitárt tanulni, öt évvel később pedig meg is nyerte a Must Be The Music néven futó hazai tehetségkutatót, melynek eredményeként a neve akkoriban még csak szakmai berkekben, de a lengyel határon túl is elkezdett terjedni.

A fiatalember védjegye, hogy az ún. fingerstyle technikákat a modern elektronikus és zenekari produkcióval házasítja. Az elmúlt években olyan felületek és szakmai oldalak álltak be mögé, mint a Rolling Stone, a Metal Hammer, a Classic FM vagy a Guitar World. Patrzałek kezdeti sikereinek garanciái az olyan fel- illetve átdolgozásai voltak, mint a Holdfény-szonáta vagy Beethoven 5. szimfóniája. Az online térben pedig olyanok kezdték emlegetni az ifjú lengyel gitáros nevét, mint Tom Morello, Paul Stanley vagy Tosin Abasi.

A szakmai babérok learatása után a nagyközönség felé való nyitáshoz kiváló alapot szolgáltat a Sony Music által felajánlott lemezszerződés. A kontraktus még 2020-ban köttetett, de a nemzetközi terjesztést kapott első Marcin album, a Dragon in Harmony megjelenésére szeptember közepéig kellett várni. Maga a szerző így nyilatkozott a címválasztásról: „2000-ben születtem, a Sárkány évében, és 2024-ben, ismét a Sárkány évében jelentettem meg az első lemezemet”.

A korábbi kísérletek, többféle irányba tartó próbálkozások után maga a szerző a lemezt egy egységes, kiegyensúlyozott anyagnak tartja. Egyetértek. Az alap az akusztikus gitár és a flamenco, mindez azonban hol kevésbé szembeötlő formában, hol nyilvánvalóan (When the Light Goes) elektronikus környezetbe lett átültetve. A nyitó Guitar is Dead nemcsak a címével, hanem a felvezető jellegével is csak egy geg. Engem a vendégek közreműködése nélkül rögzített olyan darabok is meggyőztek, mint a finoman progresszív rockos Cry Me a River, vagy a pulzáló Smooth Operator.

De ha már vendégek, a kiszámíthatatlan, folyton új irányok felé forduló Classical Dragon című darabban Patrzałek a Polyphiából ismert Tim Hensonnal, az I Don’t Write About Girlsben meg a kevésbé ismert Ichika Nitóval folytat le egy-egy részeletekbe menő párbajt. Az indie popos, álomszerű Allergies-ben pedig Delaney Bailey énekesnő szerepel. A Heart-Shaped Box cím sokaknak ismerős lehet, nem véletlenül – igen, a Nirvana dalának akusztikus-instrumentális átdolgozásáról van szó. Ettől a darabtól eltekintve a lemez második fele a kevésbé lendületes darabokra, a valódi hangulattémákra (Clair de lune, Requiem, Caugh Syrup) épül.

A Dragon in Harmony esetében szó sincs metalról, de rockról se nagyon, a fiatal lengyel gitáros viszont ezek nélkül is képes varázsolni.