Jerry Cantrell nekem mindig is egy olyan figura lesz, aki bármilyen anyaggal jelentkezik, arra biztosan kíváncsi leszek. Noha az Alice In Chains legutolsó albuma már hat éves, az öreg grunger mégsem az anyabandát keltette életre, hanem három év turnézás után, újabb szóló anyaggal jelentkezett I Want Blood címmel.
A 2021 Brighten című szóló anyagra közel húsz évet kellett várni, azonban az új lemezre elég volt csak hármat. Cantrell lemezeiről eddig mindig el lehetett mondani, hogy tartalmaznak Alice In Chains jegyeket, hiszen ő a fő dalszerző, de mégis minden dal valahogy más volt. Az első két anyaga számomra mindig is egy olyan gyűjtemény volt, amiről semmit se hagyott le a gitáros. Elég csak a Cut You In-re, az Angel Eyes-ra vagy a Hellbound-ra gondolni. Minden dal tök más stílusú, de mégis mind Cantrell. A 2021-es album sokkal inkább egy folkosabb vonalat vett, egy könnyedebb vonalat, amivel most szakít a dalszerző.
Az I Want Bloodon fellelhető egy-két szerzemény, amik talán korábbról maradtak meg, de elmondható, hogy sokkal sötétebb, mint a megelőző anyag. És itt jön néminemű félelem a képbe. Azért is, mert nem egy dalról simán el tudnám képzelni, hogy ezek AIC lemezre íródtak, nem szóló projektbe. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy miért nem mozgolódik inkább a zenekar? Apey-nál például ilyen félelme soha nem lenne az embernek, hiszen minden projektje más, de most Jerry-nél felmerült, hogy miért nem?
Az elsőként megismert Vilified pedig még jobban bizonyítja ezt az érzésemet. Ez a dal egyértelműen a grungerek kedvence lesz. Jerry hangja megbabonáz, a wah pedál pedig úgy mozog a lába alatt, mint nagyanyám talpa alatt a rokka. A hangzással nem is akarok foglalkozni, hiszen egyértelmű lesz, hogy pöpecül fog szólni a lemez, ezzel semmi probléma nem lesz. A második dal, az Off the Rails egy érdekes szerzemény, másnak is feltűnt, hogy ez a riff, ami a dal elején hallható az az Iron Maiden Wasted Years témájára hajaz? Vagy csak nekem volt egy ilyen érzésem? Persze a művész úr hangjával egyből totál más lesz a dal, de az elején, amikor meghallom ezt a dalt csak ezen tudok kattogni. Az Afterglow akármelyik Chains lemezen elfért volna, mint egy könnyedebb dal, akárcsak a Your Decision vagy a Voices. Az I Want Blooddal azonban hozza azt az érát, amit anno elkezdett. Totálisan kilóg a sorból ez a rockosabb, könnyebben emészthető dal. Mondhatjuk, hogy Jerry hozza, azt amit Jerrynek kell, önmagát. Az Echoes of Laughter és a Held Your Tongue esetében volt az az érzésem, hogy a korábbi lemez hagyatékai, amik túl kemények voltak az előző anyagra, de itt abszolút megállják a helyüket. Az abszolút kedvencem a Let It Lie. Akkor éreztem ilyen katarzist, amikor meghallottam anno a Check My Brain-t. Lassú, mocskos, húzós dal, aminek a riffjébe szerelmes vagyok. A kilenc dalt az It Comes zárja, ami legalább annyira érzelmes, mint a Black Gives Way to Blue volt.
Összességében elégedett vagyok azzal, amit kaptam, de az év albumától távol marad most nekem ez a lemez. Aztán lehet, hogy jövőre azt mondom, hogy hülye voltam…
