1991 talán az utolsó igazán jó év volt a thrash metalban. A Big 4 és teuton thrash trió tagjai ugyan túl voltak a klasszikus lemezeiken – a Metallica ekkor már magán a thrash metalon is -, de a Sepultura: Arise albumának, illetve a második és a harmadik vonal képviselőinek hála, még nem voltak tapasztalhatók a gyengülés jelei. Hazai szemmel nézve legalábbis semmiképp, már csak amiatt sem, hogy a friss megjelenések az esetek többségében csak hónapokkal később jutottak el a korszak itthoni thrashereihez.
Az épp ebben az évben debütált osztrák Ravenous sztorija a hőskor viszonylatában és utóbb, a folytatás tükrében is rendhagyóan alakult. Egy jelenleg is létező zenekarról van szó, melynek a diszkográfiája a mai napig mindössze egyetlen lemezből, az azon év őszén megjelent Book Of Covetous Souls-ból áll. A trióként indult, a Kreator-höz, a Sodomhoz illetve a Destruction-höz hasonlóan időközben átmenetileg négy fősre bővült zenekar négy-öt éves fáziskéséssel, 1988-ban alakult, a germán gócpontoktól távol, Alsó-Ausztriában. A mindenfajta előzmény – demo vagy kislemez - nélkül megjelent bemutatkozó anyagot azonban 1991 tavaszán már a stílus autentikus környezetében, német földön, Bochumban rögzítették.
A Ravenous egyik alapítója a fő dalszerző, Jochen Kugelbauer gitáros/énekes volt, a debütön muzsikáló ritmusszekciót pedig Markus Gruber dobos, és egy bizonyos, Eric néven futó dobos alkották. Az eredeti formájában a német Aaarrg Records (Holy Moses, Living Death, Mekong Delta, stb.) színeiben megjelent LP révén itthon minden bizonnyal alig ismerné valaki a zenekart, nem így az 1992-es lengyel kalózkiadás útján.
Aki velem szinkronban, a ’90-es évek első felében ismerkedett a műfajjal, minden valószínűség szerint kellemes emlékeket őriz a pénztárcabarát, MG Records néven futó lengyel kalózkiadványokról, a Takt kazetták kortársairól. Nos, ezek a félig sem hivatalos „kiadók” az ún. lengyelpiacokon nálunk is széles körben terítették a neves és kevésbé neves metal zenekarok lemezeit. A Ravenous is elsősorban ennek a formának köszönheti, hogy mi magyarok még ma is emlegethetjük a nevüket.
A lemezt nyitó Extreme Corruption tálcán kínálja az Extreme Aggression-féle (Kreator) áthallásokat. A valós helyzet azonban nem ilyen nyilvánvaló, az osztrák Ravenous ugyanis a germán hagyományokkal ellentétben nem az egészpályás letámadásban megnyilvánuló szerzeményekben, hanem a kissé rafinált dalszerkezetekben hitt. Szó sincs a korabeli terminológiával élve techno-thrash metalról, azonban Jo és társai előszeretettel variálják a dalszerkezeteket, ebből adódóan a tempók terén is oda-vissza kapcsolgatnak.
A zenekar a hosszú instrumentális részektől sem riadt vissza, a Brutalistic Terror című darab bevezetőjét pl. ének nélkül majdnem két percig voltak képesek húzni. A közel hét perces Welcome Terrible ezen a téren még tovább merészkedik, Jo csak a harmadik perc környékén szólal meg. Hasonlítgatni ugyebár egy kevésbé bejáratott név esetében mindig kell, ez esetben pedig a magam részéről olyan nevekkel tudok dobálózni, mint az Artillery, a Forbidden, vagy az Exodus. Jo hangja pedig többnyire a Sodom Angelrippere által az Agent Orange-korszakban meghonosított vokalizálást idézi. Lehetne változatosabb, de ezekhez a dalokhoz így is tökéletesen passzol ez a fajta orgánum. A dalszerkezetek vannak, azaz korabeli szemmel nézve, voltak olyan izgalmasak, hogy az ember akár vokálok nélkül is elhallgatta volna a riff-attack-ot. Talán a csapkodós, egyenesebb vonalvezetésű No Difference-Sergeant B. páros áll a legközelebb a német kollégák akkori dolgaihoz. A technikai bemutató szerepének betöltésére hivatott Psycho Trilogy-t követően, a minden ízében sodomos Dying Without Sense után a kvázi címadó zárja az eredeti verziót.
A Ravenous a lemez megjelenése után elvileg még pár évig aktív volt, mi több, papíron 2014 óta ismét léteznek, de újabb szerzemények azóta sem készültek. A lengyel Via Nocturna azonban nem feledkezett meg a zenekarról. 2017-ben CD-n, hivatalosan is megjelent a Book of Covetous Souls. Jómagam is ezt, az egyébként öt további tétellel bővített változatot birtoklom. Az extra felvételek valószínűsíthetően a lemezzel egyidejűleg lettek rögzítve, de erről érdemi infóim a hasonló megszólaláson kívül nincsenek. További adalék a zenekarral kapcsolatban, hogy tavaly magyar földön is koncerteztek. A Book of Covetous Souls természetesen nem egy megkerülhetetlen alapmű, a retro lemezek özönvizében azonban bizonyára többeknek is üdítő lehet egy-egy ismeretlen őskövület kibányászása a három évtizeddel ezelőtti színtér mélyéről.
