Durva bulival ünnepelt a Kartel, iszonyat erős műsorral. Ha ennyit akartál olvasni a Ganxsta Zolee és a Kartel harminc évét celebráló koncertjéről, akkor megkaptad. Ha többre is vagy kíváncsi, akkor lehet tovább barátkozni a betűkkel.

Előre látom a kommentek egy részét: mit keres ez itt egy rockzenei oldalon? Hát, banyek. Ha rapperek rockerkednek (Ice-t) és belefér, akkor szerintem az is lazán, hogy rockerek rapperkednek, ráadásul a Kartel jó ideje ténylegesen is zenekarként funkcionál, több helyen rockzenei felhangokkal. Bizony. Ha ez sem jó érv... Akkor csalok, volt már itt Gorillaz és Depeche Mode beszámoló is, ők sem a rockzene berkein belül alkotnak, nem? Szóval!

A Kartel az egyik első kedvencem volt a formálódó zenei világomban, aztán azóta is bele vannak ékelődve a lejátszómba, legyen az bármelyik felállás. Ez az ünnepi este ráadásul az összes jelenkori és volt tagot felvonultatta, így bármelyik éra tetszett, akár kicsit is, kötelező volt a megjelenés. Ahogy értelemszerűen nekem is az volt az első pillanattól, ahogy tudomást szereztem a bálról.

A merch szokásos csekkolása alatt pozitívumként könyveltem el, hogy emberi áron, lényegében a webshopos árcimkével keltek a portékák, ami tök pozitív, főleg, hogy milyen árakat látni mostanában a bulikon. Nyilván én is beszereztem ezt-azt, aztán húztam is a helyemre.

DJ Garrison warp-up szettje teljesen megállta a helyét, az old school listán olyan számok figyeltek, amit a gyerekkori énem "félelmetes, támadó" zenének hívott. Az a jó, szaftos amcsi rap, amikor még tényleg rapet nyomtattak az arcok, nem azt, amit mostanában. Bocs. Nem hiába mondják, hogy a rap halott. Nyomjatok be egy klasszikus listát és egy mai gyűjteményt. Hamar a régi felé fogtok pártolni.

Ja, de a lényeg, hogy a vibe egyből ráült mindenkire, majd jött Curtis és Essemm közös előadása. Na, őket nem igazán szoktam hallgatni, de ahogy elnéztem, vannak olyanok bőven, akik igen és ez meg is látszott az aréna nézőterén, meg hát ugye a nevüket már én is hallottam, nem hiába voltak itt, ezen az estén. Ahogy mondtam is, a hangulatot megalapozták a népnek, én továbbra sem leszek fan, de jól csinálták, amit csináltak.

Ezt az estét iszonyat mértékben vártam. Ha valami betegség legyűrt volna is elvonszoltam volna magam, kihagyhatatlan eseményként volt bevésve az amúgy szórakozott agyamba, nehogy véletlenül is kimaradjon. Tudtam, hogy itt megismételhetetlen és maradandó dolgokat lehet majd látni, lévén ahogy írtam, mind a hét, a zenekarban bármikor megfordult MC ott nyomatta, még a kezdetek kezdetén, meg később vendégként elő-előkerült Szasza is tiszteletét tette, szóval a névsor hibátlan volt. Kíváncsi voltam, hogy oldják meg az arcok színpadra lépését, mikor ki és hogyan szerepel majd.

"Ha a Boom a fejbe! elindul, tudod, hogy vége a koncertnek." - mondtam egyik kollégámnak a melóban a koncert napján. Miért érdekes ez? Mert a friss dal, a Szakértők és faszos gádzsik videójának vetítése után (itt lett nálam tuti, hogy ez akkor nem lesz a dalok között) egy rövid intró jött, majd a már jól ismert "Készen álltok, gecik?" kérdéssel röffent az úthenger a fent említett slágerrel. Mi a fene? De nem ment végig, hamar átcsapott a Telepi gyerekekbe, majd jött a Balhé lesz, mindez a jelenlegi felállással, azaz a Döglégy, Big Daddy, Siska csatársorral az élen.

És itt jött a megoldás a kérdésemre: a Szerb határ felé előtt jött Steve, az OJ Bonddal támadott Sámson, aztán számonként, nyilván kiemelt szereppel Dopeman és Lory B, majd Szasza. Hibátlan! Az első gyeplőrántás Janklovics Péter és Csőre Gábor prózai Ki a fasza gyerek?-e lett, persze utána a zenekartól is megtudtuk az örök kérdésre az örök választ. Rá nem sokra (lehet utána) jött a Rossz vér, ami még mindig félelmetes kedvenc, bármikor meg tudom hallgatni, ez az élő hangszerelés meg még mindig sokat dob rajta. Seggelek, akárhányszor meghallom.

Érdekes volt, hogy sok szám tömbösítve, medley-be sűrítve érkezett, mind valami tematika mentén. Volt punászos/kurvázós a Szűzoltókkal, Nincs jobb, mint egy ringyóval, de volt Lory összeállítás (Legendák, Miénk az utca) és Big Daddy Laca is megmutatta, miért ő a chicano (Big Daddy L, Vato Loco, Mitiszó?). Érdekes megoldás volt, de így sokkal több dalt tudtak megidézni, mintha végigment volna az adott trekk.

Nyilván voltak eltérések a "kazettás" verziókhoz képest, hiszen Zolee és Laca kivételével senki nem volt végig ott a legénységben. A Lory, Dope, Siska (remélem nem bántó kifejezés) középpálya között jól el lettek osztva az ismert sorok, nyilván kronológiailag előre senki nem örökölt, azaz pl. Lory nem nyomott Dope részeket, de ez így is van jól.

A teljesek között olyan számok figyeltek még, mint a Bohóc, az Egy élet se számít, a Keleti oldal, nyugati oldal (telófénnyel a végén), a Néhány jó dolog, de darabjaiban ott volt még a Nincs erő is, ami megint egy számomra örömteli "fogás" volt, vagy épp a Route 66 egy darabja, Nagy Edmond helyett Vitáris Ivánnal, a Döglégy for prezident, az Oh yeah!, meg még egy tonna más királyság.

A ráadásban kegyelemdöfésként jött a Tunyogi Orsi dal rap része, az A jó, a rossz és a Kartel, majd az ezúttal teljes és össznépi Boom a fejbe, ahogy tippeltem is. Zseniál, kifacsarta mindenkiből a maradékot is.

Fontos kiemelni, hogy minden számot / medleyt vetítés kisért, sokszor AI generált képekkel, snittekkel. Engem személy szerint nem zavar ez a megoldás, teljesen rendben volt. A több mint két órára hízlalt műsor, amilyen sok dalt mutatott meg, legalább annyit meg tudtam volna még hallgatni, persze egyéni ízlés kérdése, ki mit kapott volna még el szívesen. De mivel a ló szép állat és a bizonyos szervének is van vége, nem lehetett volna eleve a végtelenségig húzni. Sajnos.

Viszont így is egy tökéletes, kerek, méltó és díszes előadással tisztelte meg a harminc évet és a közönségét a Kartel. A kamerák forogtak, így remélem, lesz róla "videókazetta", mert én szívesen átélném ezt az adagot újra és újra. Boldog szülinapot, Kartel!

FOTÓK: RÉTI ZSOLT
Egy halom fotó még ITT.