A zenekar nem csupán hű maradt az eredeti 1992-es verzió baljós misztikumához, hanem új súlyt és feszültséget is adott a dalnak a jellegzetes göteborgi hangzás eszközeivel: felemelő gitárharmóniák, masszív ritmusszekció és Mikael Stanne markáns vokálja teszik ezt az értelmezést valóban sajátossá.
A számválasztás ráadásul személyes indíttatású volt – Stanne így emlékezett vissza:
„Tini koromban a korai Danzig-lemezek sötétsége és vonzereje teljesen új gondolkodásmódot nyitott számomra arról, hogy mit is jelenthet a rock vagy a metal. Glenn [Danzig] éneke és dalszövegei óriási hatással voltak rám, mint kezdő énekesre és szövegíróra.”
A végeredmény: egyszerre tiszteletteljes és friss újraértelmezés, amit nemcsak a műfaj rajongóinak érdemes meghallgatni.
