Vannak állandó dolgok, ezek közé tartozik az August Burns Red, illetve a zenekar lemezinek megközelítően egyenletesen magas színvonala is. A srácok kétévente lehozzák a friss anyagot, ezek közül pár, főleg ugyebár a koraiak közül egyenesen a metalcore stílus alapkövei közé sorolhatók. De a többi albumuk is olyan, mint a pizza: ha jó, akkor nagyon jó, ha nem jó, akkor is jó. Nos, a kivételesen három év után megjelent Guardians (nesztek, OCD-sek!) a "nagyon jó"-féle jóba tartozik, harap, mint a veszett kutya, valószínűleg jót tett nekik a két, az utóbbi években adott évfordulós-lemezes turné és annak lendülete.
A Plini nevű, igazából egyszemélyes, a névadó gitárost jelentő formáció (koncerteken értelemszerűen nem egymagában áll ki) újabb anyaggal lepte meg a közönséget. A csendes, rövidke dalokat tartalmazó birds / surfers című kétdalos EP szerzeményeit, amiket a szerző inkább átvezetőnek nevez, egy-egy kép ihlette, melyeken a címadó madarak, valamint szörfösök hangjegyszerűen sorakoztak fel. Ezeket öntötte melódiákba.
2012 után először új dalt adott ki a Prize Fighter Inferno. A Coheed & Cambria énekes, Claudio Sanchez-féle projekt továbbra is inkább az elektro vonalon mozog, a nagyhajú vokalista ezúttal az autotune-t se spórolta ki a dologból!
Valahogy most zenei szempontból elég csendesen telt el április 20-a, pedig a fűszag-műszak mindig áthatja ezt a dátumot. Reméljük, otthon azért nem unatkoztatok! A Steel Panther sem, akik új videót mutattak be, mégpedig tökéletesen idepasszoló Let's Get High Tonight című dalukra. A mindenféle zenei stílust megidéző, a megszokott módon nyomokban sem normális, viszont ezúttal csöcsvihar-mentes videót már mutatjuk is!
Egy igazán, határozottan és őszintén frankó feldolgozással örvendeztette meg a Two Minutes to Late Night nézőit Chelsea Wolfe és igencsak nevesre sikerült all-star válogatottja. Az énekesnő mellett Ben Chisholm, Gwarsenio Hall, Stephen Brodsky (Cave-In, Mutoid Man, Old Man Gloom), Liam Wilson (ex-Dillinger Escape Plan) és Urian V. Hachney (Rough Francis) vesznek részt a projektben, mely a maga horrorfilmes hangulatával egy külön szintre emeli a rockzenei klasszikusok Panteonjában is alanyi jogon ott székelő örökzöldet.
Videót adott ki a My Chemical Romance gitárosa által vezetett Frank Iero And The Future Violents. Nos, a Medicine Square Garden így önmagában nem is lenne túl emlékezetes (max a brutál nyekergősen hamis ének, ami megragadhat), ha nem jelenne meg időközben a Gwarból Pustulus Maximus, Balsac és Blothar és mészárolná le az egész zenekart, akiket valószínűleg az idegesített fel, hogy a refrén túlzottan is hajaz a Run To The Hills elejére. A zene pustulat (értitek, haha), de legalább a videó értékelhető.
Minden hétfőn, szerdán és pénteken egy újabb klipjük révén idézi fel a múltat a Five Finger Death Punch legénysége. A nem is olyan régen Budapesten is megfordult csapat Five Finger Death Punch Quarantine Theater címen indította el a sorozatát, melynek most a második fejezete került ki, ez a Hard To See videója.
Egy öt évvel ezelőtti bulit kaptunk a Metallicától. A csapat, mint ismert, minden hétfőn (magyar idő szerint kedd hajnalban) kiadja az egyik korábbi koncertjének felvételét. Igaz, eddig nagyon mélyen nem nyúltak az archívumba, hiszen a már négyből csak egy volt 2010 előtti, de hé! Ne legyünk elégedetlenek! A mostani buli ideje és helye: 2015. május 31, München!
A múlt héten adta ki a Rick Astley-sláger Never Gonna Give You Up hússzoros stíluskezelésen átesett átiratát a Ten Second Songs, melyről egy variációt, ahogy az utóbbi időszakban szokás, a rajongók megszavaztak teljes kiadásba is. Nos, a hűséges nézők, támogatók tetszését és fantáziáját a Korn-féle kiadás nyerte el (egy szavazattal lenyomva a My Chemical Romance-t), így nu metalosítva terítette le a rickrollozós nótát nekünk a már jól ismert, mostanában valamiért elég fura bajusszal nyomuló Anthony Vincent.
Az eredetileg tervezett május 8. helyett június 19-re tolja el a legújabb lemezének a megjelenését a Lamb Of God. Az már a Chris Adlert váltó Art Cruz dobossal felvett, szimplán a zenekar nevét viselő albumról kárpótlásként most pénteken egy újabb dal, a New Colossal Hate is meg lesz mutatva, sőt, ha már úgy alakult, egy negyedik előzetes is elérhető lesz az új, öt héttel eltolt dátumig.
Rejtélyeskedik az Al Jourgensen-vezette indusztriál gárda, a Ministry. Hogy mi is a nagy titok tárgya, természetesen egyelőre nem tudni, de akár még új lemez is lehet, mivel egyrészt az AmeriKKKant 2018-ban került ki világbotránkoztató útjára, másrészt március végén stúdiós képet posztolt a világszép frontember. Akármi is legyen az, pénteken kiderül, mivel akkor fog lejárni 
Jobb, ha beletörődünk, hogy a júniusi Devin Townsend-koncert nem, vagy csak valamikor később lesz megtartva. Nem lesz így könnyű, koncertek nélkül kibekkelni a nyarat, de valahogy megoldjuk! Devin apánk három karanténkoncerttel igyekszik csökkenteni a hiányt, ebből az elsőt már le is adta, ezt lentebb láthatjátok, a folytatás április 25-én és május 2-án lesz.
Lassan két hónapja annak, hogy bekúszott ez a világjárvány az életünkbe, és azóta fokozatosan felforgatott benne mindent. Február végén még a 30. jubileumot tervezgettük nagy izgalommal, a jegyértékesítési mutatók alapján teltházas szülinapra készültünk.
Egyelőre ugyan még csak virtuális formában, de megjelent a kondorosi Ajna bemutatkozó nagylemeze, a Rengeteg. A hangulatos, pszichedelikus, progos elemekkel dolgozó instrumentális zenekar már két klipet is készített a finn Inverse Records által gondozott anyaghoz, mutatunk minden fontosabb infót. Merüljetek el a srácok világában, nagyon hangulatos zenét tolnak!
Élő koncerttel próbálta elviselhetőbbé tenni a buli-ínséget a The Night Flight Orchestra. A csupa nagy nevekből álló brigád egy fullos, egy óra tizenöt perces szettel és teljes színpadi látvánnyal hozta le a streamelt eseményt, amit eredetileg szombaton lehetett 'megnyálcsorgatni'... Ez is legalább valami, ha már az ismert helyzet miatt sajnos az egész turné, így a budapesti koncert is almás lett.
Április 15-i
Egy egyórás beszélgetős online adást adott a Firewind gitárosa, Gus G. és az Arch Enemy énekesnője, Alissa White-Gluz. A WHO szervezésében (#TogetherAtHome hastag alatt) készült sorozat ezen adásában három dalt is eljátszik a duó, ezek a The Beatles elnyűhetetlen örökzöldje, a Yesterday, valamint hazai pályáról a Gus G.-féle Fearless és az Arch Enemy Reason To Believe-je.
Pete Cottrell ismét előkapott egy klasszikus riffet, ráadásul ugye nem is a "futottak még" kategóriából. A YouTube-er a Metallica örökzöldjének, a For Whom The Bell Tolls-nak nyitótémáját vetette alá húszféle zenekar stílusának (van olyan rocker, aki ne ismerné?), melyek között többek között ott virít a Pantera, a Slayer, a Soulfly, a Sum 41, vagy a Trivium is.
Pénteken jelent meg a limitált példányszámban fizikai formátumban is elérhető új Diabolus In Musica EP, a Milyen kár. Az ötdalos anyagon négy Ørdøg nóta akusztikus átirata és egy Bob Dylan-átdolgozás, Az őrtoronyból feléd kapott helyet, mely a leánykori nevén, azaz All along the watchtower címen lehet ismerős többeknek.