Hogy őszinte legyek, kettős érzéssel vágtam neki a vasárnapi esti, bécsi Machine Head koncertnek. Egyrészt az ember a fiatal éveinek egyik kedvenc bandájára mindig kíváncsi, szívesen újraéli a régi nótákat, a régmúlt idők feelingjét, az emlékeket. Másrészt pedig, kicsit bizalmatlanul közelítettem meg a dolgot, a banda utolsó albumaira való tekintettel, amelyek bevallom nekem annyira nem nyerték el a tetszésemet. Persze ez ízlés dolga, de számomra a Machine Head mindig A Burn My Eyes és a The More Things Change albumokat jelenti majd. De sebaj, ez legyen a legnagyobb probléma....kinek a pap, kinek a paplan.

Hát gyerekek, ha egy üzlet beindul ... Alig két órája, hogy megírtuk, hogy Shawn Drover dobos kilépett a Megadethből, erre mit olvasunk a gitáros Chris Broderick hivatalos oldalán? Hát azt, hogy ő is lelécelt. Ő éppen művészeti és zenei nézeteltérések miatt. Mindenkinek minden jót kíván, azt csá! Nem lennénk most Dave Mustaine helyében. (Fotó: Réti Zsolt)

Helyi idő szerint ma reggel 9 órakor kellett volna megjelennie az új zélandi Tauranga bíróságán az AC/DC (volt?) dobosának Phil Ruddnak, de a zenész nem igazán a pontosságáról lesz híres, hiszen a megadott időpontban még sehol sem volt. Miután a bíró közölte ügyvédjével, hogy kénytelen lesz elfogatóparancsot kiadni ügyfelével szemben, ha az 9.30-ig nem jelenik meg, egyszer csak előkerült Rudd is, de érdemben nem igazán tudott a gyilkossággal fenyegetés, valamint a kábítószerbirtoklás vádjaira magyarázattal szolgálni, így a bíró december 2-ra halasztotta a tárgyalást. Hab a tortán, hogy a dobos úgy elviharzott a bíróságról, hogy majdnem karambolozott egy kamionnal.

10 év után kilépett a Megadeth soraiból Shawn Drover dobos, aki közleményében úgy fogalmazott, hogy a jövőben saját zenei érdeklődésére kíván koncentrálni. Megköszönte az összes Megadeth rajongónak valamint a zenekarnak, különösképpen Dave Mustaine-nek a lehetőséget a bandában töltött évekért. Drover négy stúdióalbumon ütötte a bőrt a a zenekar soraiban.

A dobos kilépése nem igazán jött a legjobb időben, hiszen a zenekar éppen új dalokon dolgozik és jövő év elejére terveztek stúdióba vonulni. Hogy ez mennyiben változtatja a terveket - ha egyáltalán változtatja - az valószínűleg hamarosan kiderül, mert a zenekar még nem adott ki közleményt a dobos kilépésével kapcsolatban. (Fotó: Réti Zsolt)

Tudjuk, hogy sokan szeretitek az oldalunkon található koncertfotókat. Tavalyi játékunknak nagy sikere volt, ezért természetesen idén is megismételjük. Szeretnéd a kedvenc képedet a lakásod vagy a munkahelyed falán látni! A RockStation a közelgő Karácsony alkalmából most 5 szerencsést lep meg azzal, hogy kedvenc fotóját megkaphatja 42x30 cm (A3) méretben.

Ehhez nem kell mást tennetek, mint:

1. FLICKR oldalunkról http://www.flickr.com/photos/rsgal/ töltsétek le magatoknak azt a képet, a 2014-es koncertfotók közül,  amelyet kitennétek a szobátok falára.
2. A képet töltsétek fel a Facebook oldalunk üzenőfalára.
3. A Facebook oldalunkon ezt a plakátot osszátok meg a falatokon.

Tehát világos? Lement, feltölt, plakátot megoszt. A játék 2014. november 26-án (szerda) 18.00 óráig (érdemes tehát sietni) tart. Sorsolás a random.org segítségével november 28-án.

Emlékeztek még a középsulis zenékre? Esetleg arra, hogy az általánosban éppen mi volt a nagyon menő, amit mindenki hallgatott? Én még erősen az a generáció vagyok, aki a rádió előtt ült, hogy hallja egy kedvenc dalát (Tudom, hogy hihetetlen, de régen a rádióban még zene szólt) nézte az MTV-t, hogy elkapja a legújabb Limp Bizkit klipet, aztán mikor befejeződött rohant fel a szomszéd gyerekez, hogy ugye-e ő is látta a klipet? Természetesen, előtte is hallgattunk már más király bandákat, de akkor a numetal nekünk friss dolog volt, valami különleges. Aztán jött a P.O.D. a Satellite albummal, ami totál levett minket a lábunkról. Igaz, hosszú ideig nem tudtuk, hogy mit is jelent P.O.D. , de akkor is imádtuk a zenekart! Na, és mi van most? Ez derül ki a hajtás után.

Mielőtt a múlt héten Where Greater Men Have Fallen címmel megjelent szokásosan monumentális új Primordial albumot górcső alá vennénk mutatunk nektek egy új videót, mely az album Babel's Tower című dalához készült.

Valahol várható volt, hogy az At The Gates-szel egy remek lemezt készítő Tomas "Tompa" Lindberg a közeli jövőben ennek a zenekarnak a dolgaival lesz elfoglalva és kevesebb ideje jut majd a Lock Up néven működő Anton Reisenegger (Pentagram, Criminal), Shane Embury (Napalm Death, Brujeira) és Nick Barker (Cradle Of Filth, Dimmu Borgir) nevével fémjelzett grind supergroupra. A csapat megmaradt 3 tagja gyorsan lépett is az ügyben és miután látszott, hogy a két zenekar dolgai semmiképpen nem egyeztethetőek most össze, így a Brutal Truth frontembere Kevin Sharp foglalja el a megüresedett frontemberi helyet, már csak azért is, mert a közeli hónapokban a négyes új lemezt is készít. 

Talán túlzás nélkül állítható, hogy a Tankcsapda jelenleg Magyarország első számú rockzenekara. Erre épp elég bizonyíték, hogy 2014-ben még mindig „Urai a helyzetnek”, teltházas győri koncerttel indították a hazai térképet többé-kevésbé teljesen lefedő 25 éves jubileumi turnét, melynek során már Rotterdamot, Brüsszelt és Párizst is bevették. A Barba Negra Music Clubba egyenesen két koncerttel érkeznek, s „kétszer két óra Tank-esszenciát” ígérnek. Aki semmiről sem akar lemaradni, annak érdemes november 28-án és 29-én is ellátogatnia a Barbába, ugyanis két egymástól teljesen eltérő műsorral készülnek a srácok, melyekre kedvezményes, kombinált belépő is váltható. Tovább infók ITT és ITT. (Fotó: Réti Zsolt)

2015. április 24-én lesz 100 éve annak, hogy elkezdődött az örmény népirtás. Ekkor az oszmán kormány 250 örmény értelmiségit végzett ki, 1915 és 1917 között örmény források szerint pedig mintegy másfél millió örmény erőszakos kitelepítésére és lemészárlására került sor az Oszmán Birodalomban, melyet a török kormány a mai napig nem ismer el. A System Of A Down egész pályafutása során igyekezett erre a szomorú történelmi tényre felhívni a figyelmet, az kerek év fordulón pedig egy 7 koncertből álló rövid turnéval emlékeznek minderre, melynek keretében pályafutásuk során először Örményországban is koncertezni fognak.

Az egész műfaj – azon belül is az egyik legmostohább sorsú irányzat, a hamisítatlan klasszikus doom metal – egyik legértékesebb és legnagyobb hatású, ugyanakkor leginkább alulértékelt (megint más kérdés, kinek a hibájából alakult így) zenekara, egyszersmind egyik nagy túlélője, a chicagói Trouble tette tiszteletét nálunk immár harmadik alkalommal. A hírnevükhöz a messzemenőkig méltó koncertről már megemlékeztünk nemrég, most következzen a buli után készült interjú a banda két oszlopos tagjával. A szép kerek évfordulóhoz érkezett debütáló albumról és a legutóbbi korongról egyaránt szó esik benne – na meg a The Skullról is, legfeljebb kicsit más vonatkozásban…

Nem kicsit érzem magam hülyének, amikor 2014-ben kell szembesülnöm az Old Man Gloom zenekarral, főleg azután, hogy idén a hetedik albumukkal jelentkeztek, és az tizenöt éve alakultak. Persze nem nehéz fasza zenékről sem lemaradni, de itt még egy annál is fajsúlyosabb dologról van szó. Az Old Man Gloom ugyanis egy igen válogatott supergroup. Az meg mindig különleges. Többnyire nem kiugróan jó, vagy rossz, de mindenképp különleges.

Na jó, nem igaziból ám, hanem csak ismét egy népi internetművész volt vicces kedvében és valamilyen neten talált cuki koreai kisgyerekek által előadott helyi jellegzetességet szinkronizálta össze a legendás svéd mesterek Bleed című nótájával. Az eredmény megsemmisítő, a hajtás után.

A múltkor írtunk hosszabban arról, hogy Echo Of Miles: Scattered Tracks Across The Path címmel egy kiadatlan-, válogatás- és remix dalokkal teli gyűjteményes lemezt ad ki ma a Soundgarden. Az igazi különlegességnek ígérkező anyagról megint tudunk mutatni egy eddig sehol sem hallott dalt Kristi címmel. Alája pedig bepakoltuk a korábban már megosztott két kiadatlan szerzeményt is.

Megint az AC/DC-vel kezdődik a hét. A múltkori enyhén ratyi Play Ball után most az új lemez címadó dalára a Rock Or Bust-ra készült videó. Ezt is David Mallet rendezte és ez sem lett sokkal ötletesebb. Egy stúdióba behívtak párszáz AC/DC rajongót, hogy csináljanak egy kis hangulatot, amíg a zenekar játszik. Senki sem teszi túl nagy meggyőződéssel a dolgát.

Memoirs címmel megérkezett a Bury What's Left zenekar második EP-je. Az EP különlegessége, hogy az Our dying tree című dalban vendégénekel a Stubbornból, Halák Árpád. Az EP-t otthoni körülmények között Pencs Tamásnál, a zenekar gitárosánál rögzítette és keverte a zenekar. Az EP ingyenesen letölthető a zenekar bandcamp oldaláról, de meghallgatható alább is.

Makó Dávidnak, a Haw énekesének első, egyéni, igen bensőséges és letisztult szólóalbuma körülbelül egy hónappal ezelőtt, október 24-én jelent meg. A nyolc dalból álló, nagyjából fél órás felvétel - a zenészt idézve - az egri Standing Wave stúdióban, Sohinál készült el, és magában foglalja az összes olyan koncepciót, mondanivalót, és ”színt”, amit az eddigi zenekari munkássága során nem tudott beilleszteni az adott formáció profiljába.

Ez a nap is felvirradt végre! Elérkezett az év, általam leginkább várt koncertje! Nekem november 19-e volt a Karácsony, a Mikulás, a Nyuszi és minden egyéb, aki hoz is valamit, nem csak visz. Még két éve nyáron, a festői Sástón győződhettem meg arról, hogy a Sólstafir nem csak lemezen képes elvarázsolni, hanem élőben is képes hozzá rakni azt a pluszt, amitől még tökéletesebb lesz az összkép. Az egy teljes értékű koncert volt, azóta sajnos csak előzenekarként, roppant kevés műsoridővel láttam őket, hiszen a 40-45 percekbe 4-5 nóta fért, ami édes kevés. Az évek kemény munkája viszont meghozta az eredményét! Az izlandiak telt házas bulik sorával nyomultak előre Németországon át, és hála Zérónak és a Negatív Art. Prod.-nak, elérve hozzánk, nálunk is learatták munkájuk gyümölcsét. A jó kapcsolatnak hála, mi is részesei lehettünk a Sólstafir első, headlineres koncert körútjának, aminek apropója nem más, mint az Ótta-ra keresztelt új lemez, ami bennem elég vegyes érzelmeket keltett.

A legendás svéd melodic death metal brigás idén meghirdetett, ’Uniformity’ elnevezésű turnéjának keretén belül végre újra ellátogatott hozzánk, így ennek megfelelően, november 16-án este kilenctől egy vasárnapi, könnyed zajongásra invitáltak minket. Az esemény alapjául a banda legutóbbi, Construct című albuma szolgált.

Andy Rehfeldt neve nem biztos, hogy egyből beugrik az egyszeri zenehallgatónak, de ha azt mondjuk, hogy ő az a csóka, aki különböző pop dalokból halál metal slágereket gyárt és fordítva, akkor talán már többeknek ugrik be kiről is van szó. Nekünk talán egyértelműbb lett volna most egy olyan listát összeállítani, ahol kedvenc átalakító művészünk metal dalokat fabrikál mindenből, aminek köze sincs a metalhoz (ami késik mondjuk nem múlik), azonban most azt a tíz (plusz 1, de micsoda plusz 1) jazzbe, reggae-be, polkába, satöbbibe átgyúrt rock/metál slágert gyűjtöttük össze, ahol a végeredmény teljesen önálló életre kel. Ha valaki az elmúlt pár évtizedet barlangban töltötte volna, az az eredeti verziókra is kattinthat.