Nem tudom, talán a sok horrorfilmben a gonosz dacára elmormolt latin szövegek miatt, de nekem a spanyol nyelv mindig valahogy misztikusan hat. Ezért van az, hogy én akár egy rebarbara lekvár elkészítését is tudnám babonás ráolvasásnak érzékelni, ha csak egy kicsit is szigorúbb hangsúllyal sziszegik azt el a fogak között. Így nem értek egyet azzal a sok helyről elhangzó állítással, hogy a metál nyelve kizárólag csak is az angol lehet. Erre pedig az Avernal nevű argentin banda cefet simán rá is cáfol. Friss, La Quimera de la Perfección című albumuk ugyanis a tökeinket, agyunkat, csontjainkat mostanában legszakszerűbben lemorzsolgató metál anyagok egyike lehet. A koszos rohadék, turbó kíméletlen zenei közegbe pedig úgy kellett a spanyol argentin szitok szó ennek a bandának - minden eddigi lemezén - mint Gene Simmons lábára a magassarkú, hogy a hátsó sorból is mindenki jól lássa, tényleg nincs a nyelvén semmi fincsi lepedék.