A koncert délutánján, egyrészt hogy felspannoljam magam, másrészt hogy kicsit képbe helyezzem a kisebbik lányomat, előkerestem régi Sick koncerteket, ahol apa sok időt töltött még stage divingolással vagy mikrofonba énekléssel. Elképesztő energiák uralkodtak, iszonyatosan erős volt a színtér. Hazai bulik közül az A38-as viszi a prímet, azóta sem ért egyik sem a közelébe, de amúgy is Lou Kollerék csapata az, amit életemben a legtöbbször láttam a külföldi előadók közül. Sokat jártak/járnak Európába, volt turné, amit három ízben is láttam. Pontos adat nincs, de a tegnapival együtt ez a szám inkább 20 feletti, mintsem alatti. És még csak nem is a kedvenc zenekaromról beszélek, még hardcore viszonylatban is vannak páran Kollerék előtt, viszont képtelenség nemet mondani arra, amit ezek az arcok élőben nyújtani képesek.