A Crippled Black Phoenix már jó három-négy éve kerülgetett. Sok megbízható ízlésű ember magasztalta őket, pár belehallgatás után nekem is pozitív kép alakult ki róluk, de valahogy elmaradt eddig, hogy fejest ugorjak az életművükbe, és alámerüljek a CBP igen egyedi világába. Eddig. Ennek az elmerülésnek pedig két apropója is volt (szűk egy hónapon belül). A Fekete Zajos koncertjük nagyon betalált nálam, majd jött a legújabb lemezük, a Great Escape, ami annyira el lett kapva a maga post-rock, psychedelic, folk dolgaival, hogy nálam már bebetonozta magát 2018-as albumok képzeletbeli dobogójára.