Hosszasan el lehetne lamentálni azon, hogy a neo-prognak nevezett irányzat, illetve annak egyes képviselői 2024-ben nevezhetők-e újnak, frissnek, illetve bármilyen téren rájuk süthető-e, hogy előre mutatók, úttörők lennének. A magam részéről arra voksolok, hogy a fenti megjelölés évtizedek óta nem más, mint egy bármikor elővehető skatulya. Egy olyan doboz, amibe viszonylag könnyen belepréselhető minden olyan előadó, amely a ’70-es évek közepének szellemében, a korabeli Yes, Genesis, Pink Floyd, stb. lemezek nyomdokain, bő lére eresztett formában vezeti elő az elmélkedő, merengő, de nem feltétlenül a technikai bemutatóra koncentráló rockzenéjét.