A brit sajtó kezdetben egyslágeres bandának nevezte őket és csak legyintett rájuk - mára 40 év, 13 stúdióalbum, pár feloszlás és újjáéledés után világszerte töretlen a The Toy Dolls népszerűsége és lendülete. A happy punk ikonjai közel 60 évesen változatlanul nem veszik magukat véresen komolyan és tegnap Budapestre is elhozták azt a vidáman polgárpukkasztó, üdítő kavalkádot, ami miatt igazán kihagyhatatlan volt a buli. Réti Zsolt fotói közül válogattunk. Még több kép a koncertről, ITT.

A lassan negyven éve létező és körülbelül negyvenszer feloszlatott, majd újra egyesített punk klasszikus, az az a The Toy Dolls április 29. - én koncertet ad az A38 hajón. A furfangos kreténkedés legszínesebb nagymesterei tíz év után térnek vissza újra hazánkba, hogy a háromakkordos humoreszkjeiket eljátszhassák az általuk mindenféle jelmezekkel tartkított színpaddeszkákon. Hogy most is búcsúkoncert volna, arról nincsen szó, de ha lenne is, sem vennénk komolyan, mint más egyebet sem ami velük kapcsolatos. Őket ugyanis nem lehet. Egyik kedvencünket Nellie az elefánt történetét, pedig csak úgy itt felejtenénk kedvcsinálónak, a hajtás után...

Nos lassan megint eltelt egy év a 2009-as Sziget Fesztivál  óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Sziget  nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak.

A The Toy Dolls 1979-ben alakult Nagy-Britanniában. A tipikus munkásosztályi környezetből indult csapat a kortársakhoz képest nem dühvel és utálattal vezette le a benne lévő feszültséget, hanem kifejezetten vidám húrokat pengetett a kezdetektől fogva. A „kiröhögjük a világot” alapállás abszolút jól illeszkedett a punk attitűdhöz, és a túlélés szempontjából is hatékonyabbnak bizonyult: Sid Vicious például huszonkét évesen halott volt, a Toy Dolls pedig immáron huszonöt éves, tagjai együtt pedig túl járnak a nyolcvanon.

Az Olga művésznéven praktizáló Michael Algar énekes-gitáros vezette csapat szinte a kezdetektől trió formában játszik, állandóan változó tagsággal. 1982-ben jelent meg az áttörést hozó Nellie The Elephant című kislemezük, amivel elindultak a hírnév és a nagykiadós lemezszerződés felé.

Az 1983-as Dig That Groove Baby-t, az első nagylemezt az EMI adta ki és a siker sem maradt el. Lemezek és turnék egymás után, majd újabb és újabb tagcserék szegélyezték a következő másfél évtizedet, majd a 90-es évek vége felé kicsit visszavettek a tempóból.

A zenekar bár a brit punk későbbi hullámában kapcsolódott be a zenei vérkeringésbe, zeneileg jóval kifinomultabb, kidolgozottabb hangzással operál, mint a kortársak. Olga rengeteg zenei csemegét rejt a technikailag sem kifogásolható lemezekbe: technikás gitárszólók és klasszikus zenei betétek színesítik a pörgős punknótákat.  Mindemellett Olga páratlan színpadi figura: megjelenése komoly vizuális sokk, betegesen vonzódik a színes zoknikhoz, idióta napszemüvegekhez és feltételezhetően több hajzselét gyártó kozmetikai cég titkos tesztembere.

A zenekar 2000 óta tetszhalott állapotban volt. Olga egy ideig Japánban élt, majd más veterán punk zenekarokba (Adicts, Dickies) szállt be átmenetileg, de 2004-ben ismét életre hívta saját együttesét.

Az ekkor megjelent Our Last Album? címet kapta, jelezve, hogy alighanem ez lesz az utolsó lemez. Szokás szerint ez csak poén volt: a zenekar azóta is folyamatosan turnézik, a XXI. század fesztiválvilágának megbízható szereplőjévé vált. Profi, intenzív, vidám és továbbra is teljesen agyatlan műsorukkal ugyanúgy képesek levenni a lábukról a koncertre járó fiatalokat, mint szüleiket negyed századdal ezelőtt.

A Michael "Olga" Algar - ének/gitár, Duncan "The Amazing Mr. Duncan" Redmonds - dob, Tom "Tom Goober" Blyth - basszusgitár összetételű trió a Sziget Nagyszínpadán, augusztus 11-én (szerdán) lép fel 16.30-as kezdéssel.

Egy kis izelítő - The Toy Dolls - Nellie The Elephant

A biográfiáért köszönet a zene.hu-nak.