Nem vagyok biztos benne, hogy illik-e előítélettel nekiállni egy lemez-kritika írásának. De mi van akkor, ha mindez megalapozott? Persze, tudjuk, mindenkinek a sajátja az, de néhány mondatban had fejtsem mindezt ki! Nekem erről a szimfonikus metálnak, vagy góth metálnak, vagy metál-operának, vagy ki tudja, még minek nevezett műfajról a következő kép ugrik be minduntalan: a háttér egy jobb sorsra érdemes szimfonikus-zenekar „ünneplőben”, elől bőrszerkóban, hosszú, göndör hajú metál-fazonok stúdióznak, a koszorú közepében pedig egy dekoratív vörös és/vagy fekete hölgyemény dalol.