Nehéz bármi újat mondani egy olyan intézményről, mint ez az 1968-ban alakult angol együttes. Igen intézmény, mert a rockzenére gyakorolt hatásukat több oldalon keresztül lehetne elemzeni. Pályafutásuk során – mely egyébként a feloszlásig, mindösszesen 10 évből állt – több tíz millió lemezt adtak el. Mára eladott lemezeik száma eléri a 300 (!) milliót. Nem sokan fogják utánuk csinálni.

Ez a dupla CD-s, 24 számot tartalmazó „verybestof” jellegű kiadvány azon apropóból került – valószínűleg nem véletlenül – a karácsonyi piacra, hogy ezév szeptemberében, az addig hetek óta nem hivatalosan terjedő információk - miszerint újabb koncert van kilátásban - valósággá váltak. Ezt az életben lévő három tag erősítette meg egy londoni sajtótájékoztatón. A koncertet november 26.-ára tűzték ki, az Ahmet Ertegun Found javára, kinek névadója az Atlantic Records megalapítója volt.

A koncertet a londoni O2 Arénában, más néven Millenium Dome-ban szervezték meg. Jelzésértékű, hogy a hír tudatában 25 millió lelkes rajongó rohamozta meg a jegyrendelésre létrehozott web site-ot, melynek következtében az teljesen összeomlott. Végül a beérkező regisztrációkból sorsolták ki a szerencséseket, akik szem és fültanúi lehetnek a zenetörténelmi eseménynek. November elején kiderült, hogy Jimmy Page eltörte jobb kisujját, ezért a koncertet két héttel később, december 10-én tartják meg.

Lehet azon vitatkozni, hogy miért éppen ez a 24 dal került fel erre a válogatásra, miért nincs rajta Gallows Pole és miért van más. Felesleges. Kis túlzással a kiadott lemezeken szereplő dalokat is feltehették volna mind.

Az első cd a zenekar első korszakának négy lemezéből válogat időrendi sorrendben. A lemezek címével nem sokat tököltek az urak, sorrendben a Led Zeppelin I., Led Zeppelin II., a Led Zeppelin III. és - mivel a címeken addig sem sokat agyaltak - a cím nélküli negyedik albumról sorjáznak itt a legnagyobb tételek, mint a Communication Breakdown, Whole Lotta Love, Immigrant Song, a Black Dog és az elmaradhatatlan Stairway To Heaven.

Az igazi nagyok sajátossága

Mai ésszel belegondolni is durva, hogy nem egészen három év alatt, hogy lehetett négy ilyen lemezzel kijönni, de ez tényleg csak az igazán nagyok sajátossága. Mondjuk az is valószínű, hogy ha ezt a mai kőkeményen elüzletiesedett zenei piacon próbálnák meg, ebből a három évből minimum a duplája lenne, köszönhetően a lemeztársaságok megnövekedett anyagi igényeinek.

A második cd – szintén időrendi sorrendben - rejti a zenekar második korszakának esszenciáját. A korábban ki nem adott felvételeket rejtő, már feloszlásuk után megjelent '82-es Coda című korongról nem találunk csak felvételt, az azt megelőző négyről igen. Többek között megtalálható a No Quarter, a Houses Of The Holy a Kashmir és a Nobody's Fault But Mine, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Több kritikusi véleményben olvastam, hogy ez volt a zenekar művészi korszaka és hallgatva a második discet tényleg van benne valami. Sokkal precízebben hangszerelt dalok, sokkal több hangszerrel, a dalszerzői véna kiteljesedésével, kevesebb zsigeri dallal.

A zenekar John Bonham 1980. szeptember 25-én bekövetkezett halála miatt úgy döntött nem folytatják tovább a közös zenélést. Bár az elmúlt évtizedekben különböző kiadványok mindig napvilágot láttak, volt közös projekt is 1994-ben No Quarter címmel egy MTV Unledded képében, de új dalokból álló albumot soha nem jelentettek meg. Hogy ehhez a decemberi koncert ad-e elég lökést az még a jövő kérdése.

A Led Zeppelin az elmúlt 40 év legnagyobb rock zenekarainak egyike, ha nem a legnagyobb. A gyönyörű szinte könyv hosszúságú booklet-tel megjelent Mothership a fanatikus gyűjtőknek újabb darab a polcon, azoknak azonban akik koruknál fogva már más zenékkel kezdték rockzenei körutazásukat egy Led Zeppelin válogatást mindenképpen kötelező beszerezni. Mondjuk éppen ezt.