Pofám leszakad! Miközben azon görcsölünk, hogy hogyan lehetne elérnünk, hogy egy viszonylag szűk réteget megszólító bloggal, legalább olyan idézőjelbe tett sikereket érjünk el, minthogy száz körüli stabil látogatónk legyen, mások sokkal profibban csinálják. 

Nevezetesen körülnéznek a hálón, van-e már rajta olyan kiszivárogtatott cucc, ami ugyan majd csak két hónap múlva jelenik meg hivatalosan, de már most hozzáférhető.

Van. Az esetek nagy százalékában. Aztán lőn világosság: írnak róla!

Ma én is lázas keresésbe fogok, hátha megtalálom Axl Rose tizenegynéhány éve készülő és majd két év múlva megjelenő Guns lemezét a neten. Még senki sem találta, majd én megtalálom. Írok róla faszányos kritikát. Tolul a sok érdeklődő a rockstation-re. Napi ezer, tízezer, határ a csillagos ég. Majd utána büszkén kihúzom magam. Mer', ha már senki nem fizet érte nekem, hogy a magam idejét díjmentesen áldozom erre, legalább saját magamat vállba veregethessem.

Mer' ezzel nem az a baj (persze baj az is), hogy a sok esetben dollár vagy euró százezrekből készülő lemezeket a rajongó inkább letölti minthogy áldozzon rá, hanem hogy még burkoltan ingerlik is, hogy miért várnál már két hónapot hülyegyerek amíg megjelenik, mikor most is meghallgatható. Már azon se igen lehet vitatkozni, hogy ez etikus-e vagy sem. Azon meg aztán végképp nem, hogy ez mekkora bunkóság.