Ha hihetünk Brian Johnsonnak, az AC/DC énekesének, akkor a banda tagjainak és a rajongóinak van egy közös vonásuk: mindannyian kurafiak.
Az AC/DC énekesével Darryl Sterdan újságíró készített interjút.
--------------
DS: Évekkel ezelőtt, mikor utoljára beszéltünk, kérdeztem, hogy mit tervez a csapat a 20. születésnap megünneplése ügyében - de Te csak legyintettél és nevettél. Most a 28. születésnap van napirenden. Van valami pozitív előrelépés ezen a téren?
BJ: Nem, nincs. Ők még mindig egy rakás kurafi. Szörnyű, szörnyű emberek...
DS: Miért tartott 8 évig egy új albumot összehozni?
BJ: Az ez előtti lemez után volt egy turnénk, azután csináltunk pár bulit Németországban a Stones-szal, azután jött a SARS koncert Torontóban... szóval csomót játszottunk akkoriban. Plusz lemezcéget váltottunk, ami sok időt vitt el és sok macerát okozott, amit kezelni kellett. Ezek a dolgok egy kicsit eltérítették a figyelmünket a lemezkészítésről. De az igazi ok az lehetett, hogy Mal és Angus valami igazán frisset és különlegeset akartak a következő lemezre és ezért nem siettették a dolgot. És azt hiszem, meg is csinálták, amit akartak. Azt gondolom, fantasztikus munkát végeztek. Baromira tetszettek ezek az új riffek, mikor először hallottam őket. Ez a legjobb hangulatban készült lemezünk 15 év óta.
DS: Mesélj, hogy készült?
BJ: Hát... négy-öt napja lehettünk a stúdióban, mikor Brendan O'Brian azt mondta: 'Te nem szereted a stúdiót, igaz?' És tényleg utálom. Utálom hogy a fejhallgató a fülemre van ragadva, a mikrofon az orrom előtt lóg, nincs semmi körülöttem, csak falak. Kinek adjak így elő? Azt mondta: 'Megoldom, bízd rám.' Másnap bevitt egy szobába mindjárt a stúdió recepciója mögé, ahol volt egy keverőpult, két hangfal és egy mikrofonállvány. És ablakok is voltak körben, így mindenki hallhatta és láthatta, mit csinálok. Elindította azt a számot, amit előző nap raktak össze a srácokkal és azt mondta: 'Rajta!' Semmi fejhallgató, semmi! Emberek mászkáltak körülöttem, a recepciós telefonja csengett. És tudod mit? Csodás volt. Csinálnom kellett, ami a dolgom és nem volt idő szégyenlősködni vagy zavarba jönni. A recepciós kutyája mindig vonyítani kezdett, mikor magasakat énekeltem.
DS: Az új albumon olyan dalok vannak, mint Rock 'n' Roll Train, She Likes Rock 'n' Roll, Rock 'n' Roll Dream és például a Rockin' All The Way. Rengeteg Rock 'n' Roll a címekben. Valami szándékosságot sejtek. Mit akartatok ezzel mondani?
BJ: Azt hiszem, csak annyit, hogy a régi szolgáltatásunk ismét üzemel. Ez egy rock 'n' roll lemez. Nem lehet félreérteni. Mindegy, lenyomjuk az emberek torkán. Hidd el, nekünk fel sem tűnt sokáig, azután a végén néztük: 'Ó anyám, négy dalnak is benne van a címében a 'rock 'n' roll.' Dehát végül is ez az, amit csinálunk.
DS: Több dallamosabb tétel is van a lemezen.
BJ: Igen. Ez megint Brendan O'Brian. Egy nap megállított és azt mondta: 'Brian Johnson te egy soul énekes vagy. Rock 'n' Rollt énekelsz, mert muszáj, de te egy soul énekes vagy. Azt szeretném, ha úgy énekelnél. Ne próbáld azt csinálni, amit a Back In Blacken csináltál, énekelj érzéssel!' Én meg csináltam, amit kért. És szerettem, tetszett. Először arra gondoltam: 'Ajaj, a srácok nem fogják ezt szeretni'. Azután bebizonyosodott, hogy pont ellenkezőleg. Az mondták ez nagyon jó. Ezzel bele tettünk még egy kis csavart a dologba.
DS: Várod már a turnét? Izgatott vagy?
BJ: Inkább aggódom egy kicsit. 61 leszek októberben. Igazából büszke vagyok erre, jó ez mindenkinek: Vannak rajongóink, akik azt mondják: 'Az énekes már 61! Megyek, megnézem őket, hátha láthatom, ahogy kinyiffan a színpadon.'
DS: Aggódsz az egészséged miatt?
BJ: Megpróbálom annyira karban tartani magam, amennyire lehet. Jött egy edző gyerek valahonnan a Forma 1-ből és két hétig dolgoztunk vele. Az állóképesség fejlesztése a specialitása. Kutyául megdolgozott minket, speciális diétán és löttyökön élünk.
DS: Mikor legutóbb beszéltem veled, az össz sporttevékenységed gyakorlatilag a cigarettasodrás volt.
BJ: Épp most akartam sodorni egyet. Jó, hogy szóba hoztad.
DS: Korábban a színpadon óriás harangot kongattál, azután hatalmas bontó golyón lovagoltál. Mit fogsz előadni ezen a turnén?
BJ: Ezúttal egy elképesztő valami mellett fogok állni - az eddigi legnagyobb és legdrágább produkciónk, ami most fog futni. Még nem árulhatom el, hogy mi az.
DS: Valami vonatos, én azt gondolnám.
BJ: Hát az ötlet a Train dalból jön, de amit ez a valami csinál, az hihetetlen.
DS: De nem fogsz vonaton lovagolni, ugye?
BJ: Nem. Csessze meg, fel nem ülnék rá! Ha látnád, mit csinál.
DS: Nem unod még Angust cipelni a nyakadon? Mennyit szaladgáltál az évek alatt ezzel az izzadt, csapzott fazonnal a nyakadban?
BJ: Hát lehet az vagy 50 mérföld, de legalább nem lett nehezebb időközben.
DS: Mindenki azt mondja, hogy Malcolm a főnök. Igaz ez? Demokrácia vagy diktatúra van az AC/DC-ben?
BJ: Demokrácia egy bizonyos pontig. Malcom nem fogja megköszönni, ha azt mondom, hogy ő a főnök. Dehát ő az. Igazából ő és Angus. Ez kettejük bandája. Ők kezdték el. Az ő játékszerük. Az ő döntéseik nyomán maradt az AC/DC olyan amilyen, ők tartották sínen, ők tartották tisztán. Nem sok csapat van, akik nem adták el magukat, nem deformálódtak el az idők során valamilyen formában.
DS: Malcolm 30 éve áll a színpadon ugyanazon a helyen, a doboktól jobbra, Cliff pedig a másik oldalon balra. Ha egyszer helyet cserélnének, minden darabjaira hullana?
BJ: Egészen biztosan. Ha Cliff és Mal helyet cserélnének, az az AC/DC végét jelentené. Nem tudnák mihez kezdjenek, a csapat szétesne. Vége.
DS: Milyen dalokat fogtok játszani a turnén? Van egy tucatnyi, amit muszáj. Van ezeken kívül olyan is amit Ti feltétlenül szeretnétek?
BJ: Hát nézzük, a kötelezők a Thunderstruck, Black In Black, You Shook Me All Night Long, TNT, Whole Lotta Rosie, Let There Be Rock lennének. Fogunk játszani öt dalt az új albumról. A régi időkből én szeretném a What's Next To The Moon-t. Szeretem a Gone Shootin'-t is. Az nagyon jó lenne.
DS: A Problem Child-ot kihagytad.
BJ: Látod ez a baj: túl sok van belőlük. Nem játszhatod el mindet. Két és fél órát játszunk, azután jönnek az emberek és panaszkodnak, hogy a Problem Child-ot nem játszottátok. Hát, szar ügy. Azért mert épp haldoklom, most megyek a kórházba új tüdőért te hülye gyerek. Kérek egy kis szünetet! Mindig van ilyen. A kurafiak. Azok mindenütt ott vannak...
/Az eredeti interjú a Vancouver 24HRS kanadai online napilap weboldalán jelent meg: AC/DC ready to rock again - Vancouver 24HRS Fordította: SAABI/
Az alábbiakban pedig egy kis ízelítőt láthattok abból, hogy milyen show-t hoznak Brian Jonhsonék Budapestre. A koncertfelvétel a turné legelső álomásán a pennysylvaniai Wilkes-Barre-ben készült.
