Ebben az évben rengeteg hazai rock formáció jelentette meg bemutatkozó lemezét, ami mindenképpen azt jelzi, hogy tehetségből nincs hiány. A Mafia esete annyiban viszont mindenképpen más, hogy itt kipróbált zenészek álltak össze egy kis örömzenélésre.  

A zenekar 2006 januárjában alakult Sidlovics Gábor a Zanzibar egyik gitárosának és fő dalszerzőjének közreműködésével. Nyilván Sidi rengeteg olyan témát ír, mely a pop és a rock határvizén evező Zanzibár számára kicsit erős így itt pont felhasználható. Csatlakozott hozzá a The Cult tribute zenekarból, a Cultusból ismert Tóth Levente aki nem mellesleg öt évig a Zanzibár hangtechnikusa volt, így ők ketten kezdték a zenekart működtetni. Ha már itt tartottak akkor a Zanzibar basszusgitárosának, Steklács Miklósnak is megtetszett az ötlet, így ő is csatlakozott. Dobosként aztán az a Markó Ádám szállt be, aki a kortárs jazz egyik legjobb magyar ütőse. Már csak énekes kellett, ő Hamza Gábor lett aki a Red Hot Chili Peppers tribute zenekar a Coffe Shop énekese.

Eleinte csak saját örömükre írták a kemény, zúzós dalokat, nagy hangsúlyt fektetve a dalszövegekre is, de sokak biztatására úgy döntöttek, legyen ebből lemez is. A felvételek a Bakery Stúdióban Varga Zoltán vezetésével készültek.

Tény és való, hogy ha a Zanzibár ilyen zenével próbálkozna koncepciózusan, akkor sűrűn nem találkoznánk velük a zenei tévékben. Kemény, a modern metál és HC határán húzódó, néhol falat bontó riffek, szavalós, dallamos ének néhol egy kicsit agresszívebb hangszínnel megvadítva. Ez a Mafia. Nekem néhol beugrott az anno a Sex Action-ből lett Action, viszont Sidi amolyan színezésként több olyan hangulati elemet dob be, amelyek változatosabbá teszik az amúgy elég morcona zenét. Az ének alapvetően rendben van. Ez főleg az üvöltősebb részekre igaz, viszont a dallamosabb részeknél több a súlytalan téma, ami nem is igazán ragad meg a fejben. Súlyosak viszont a szövegek, melyek nem célozgatnak, hanem a képedbe ordítják nem kevés politikai töltettel bíró mondanivalójukat.

Már a kezdés húzósra sikerült a Csótány című dallal. Ahhoz képest, hogy tipikus szakítós nóta szövegileg kicsit erős, de abszolút a jó ízlés határain belül. A kettes címadó masszív betonozással kezd, agresszív szóköpködés a verze, dallamos, de nem túl emlékezetes ének a refrén alatt. A következő Gépnek Pont Jó pont jó. Bólogatós riffek, jó refrén. A direkt politikai felhanggal bíró Hősök nekem zeneileg teljesen rendben van, viszont a szövegvilág nem az enyém, sosem bírtam az ilyesmit, de ez az én bajom. Az ötös Még Egy Nap sötét hangulata viszont nagyon eltalált, jó énektémák kiváló gitárjáték, a lemez legjobb dala. Az ezt követő Az, Aki Lehetsz akusztikus lassú kezdése, többször visszatérő motívum a dalban és a refrén itt is igen erős. A torzított énekkel operáló, lassan őrlő Válság újból sötét szövegvilágú, de alapvetően ez is kiváló darab. Ezt a tempósabb Keleti Nyugati követi: jó dal kicsit sablonos refrénnel. A következő Fáj füstös, szaggatott, lassú riffjei kicsit fárasztó dalt eredményeznek a végén. Az akusztikus Az Otthonom jól eltalált darab, még hangulatilag is passzol a kemény riff-hegyek után. A lemezt a Roots-szal fémjelzett Sepultura-t idéző Töltény (És Rajta A Neved) zárja, amely tulajdonképpen a Nonpoint nevű brigád Bulleth With The Name című dalának feldolgozása szinte egy az egyben.

Összességében kellemes hallgatni való a Mafia debütáló lemeze. Sok új dolgot nem hoz, de azt minőségien hozza. Aki szereti a kemény riffekre épülő agresszív ám mégis dallamos zenét egy próbát nyugodtan tehet velük.
 

/köszönet a zene.hu -nak a promo CD-ért/

A zenekar illetve  a kiadó hivatalos bejelentése szerint az új U2 album 2009. március 2.-án, hétfőn jelenik meg a világnak ezen a fertályán és 3.-án a másikon...

Az album címe: No Line On The Horizon lesz.

Az ír csapatnak legutóbb 2004-ben jelent meg stúdióalbuma, tehát épp ideje volt már, hogy végre befejezzék a munkálatokat, amelyeket még 2007-ben kezdtek el Marokkóban.

Az albumon sztárproducerek hada dolgozott együtt Bonoékkal; Brian Eno, Danny Lanois és Steve Lillywhite adja nevét a kiadványhoz.

Úgy látszik karácsonyra belehúzott a magyar metál mezőny, hiszen a Wackor zseniális Uncommon Ground-ja, a Cadaveres igen erős Evilution-je után itt van Vörös András Superbutt-jának negyedik nagylemeze a You And Your Revolution. A csapat fejlődése eddig is töretlen volt és az új lemez megint egy újabb lépés előre.

Annak idején a Pioneer című klasszikussal ismertem meg a bandát, tudjátok ennek a klipjében üt a ringben Koncz Gabi bácsi, de nagyon, igaz a végén őt is kiütik. A csapat az első két lemez (2 Minutes For Roughing – 2001,  The Unbeatable Eleven – 2003) után a harmadik Black Soup-on már teljesen állandó minőséget hozott. A 2007-es nagy részben magyar nyelvű Szájon Át EP kitérője után pedig itt az új lemez, amely hihetetlen profi kiállítással, egy abszolút nehézsúlyú produkció.

A srácok nem bíztak semmit a véletlenre. A lemez Bakery-ben történt felvétele után Stockholm felé vették az irányt, ahol a Clawfinger és a Meshuggah közös stúdiójában a Clawfinger-es Jocke Skog  produceri segítségével készítették a keverést. A befektetett energia és pénz az eredményen is meglátszik: bivaly hangzás, szinte lélegző produkció.

Mivel a Superbutt idáig is megbízhatóan tolta a jó fajta modern metált nagy változásra senki ne számítson, ellenben egy pici dallamosodás és groove-osabb megközelítés mindenképpen tetten érhető a produkcióban, ami az együttes legérettebb lemezét eredményezi. Kimondott sláger nincs az albumon, viszont van 10 nagyon-nagyon erős dal.
 

Kezdésnek mindjárt itt van a Last Call. Ha már a Clawfinger stúdiójában folyt a keverés, akkor Zak Tell beállt egy kicsit vendégszerepelni Vörös András mellé. Húzós, groove-os darab András rendkívül erőteljes énekével, lüktető basszussal és finom, abszolút a háttérben maradó programozott alapokkal. A kettes Killer a címén kívül is gyilkos, de nekem a következő idiótán-vicces sanzonnal kezdő Figure a személyes kedvencem. Ilyen gyilkos, dallamos rock n roll szörnyeteget nem mostanában hallottam. Az ezt követő In Vain sötétebb hangulata szinte borúsra festi az amúgy klasszikusabb metál elemeket rejtő nótát. A majd hat perces Lift Her egy elképesztően jó modern metál témával nyit és bár a dal később hol megnyugszik, hol felpörög mégis megvan a saját ritmusa még a szinte ambient középrész ellenére is. A következő With Nails punkos rohanása keményebb kötésű nótába torkollik, Salim basszusa pedig elképesztő hangokat hoz. A hetes címadó szaggatottabb riffelést hoz és a Szentpéteri Zsolt, Szűcs Szabolcs gitáros duó is hozza magát. A következő Mother's Day üvöltősebb, basszusorientált darab, nagyszerű refrénnel és Szűcs Péter precíz dobjátékával. A Gone Far aztán megint modern metál a javából egy kis Iron Maiden-nel nyakon öntve. Basszusgitár virgák, fejben ragadó dallamos ének, kiváló gitártémák jellemzik. A lemezt a szigorúan betonozó Blisters zárja a maga kíméletlen módján.

A Superbutt a You And Your Revolution-nel egy nagyon érett produkciót tett le az asztalra. Minden hangból süt a profizmus és csak remélni tudom, hogy a kisebb külföldi sikerek után most már a nagyobbak jönnek. A zene mindenesetre tökéletesen alkalmas erre.

9/10
 

 Az új anyaghoz nincs még klip, úgyhogy inkább nézzük Kocz Gabi bácsit a Pioneer-ben.

A zenekar a 2004-ben alakult Grizner Tamás(KEX) és Jesenszky Milán(DRUMFACE) közös elhatározása nyomán. Számos tagcsere után, végleges felállásuk a következő: Grizner Tamás ének, Baricsa Gergő  basszus, Balogh Dániel gitár, Szűcs Szilárd kongadobok, Jesenszky Milán dobok. Nemrég készítették el vadiúj kétszámos demójukat, de a MySpacen a két új felvételen kívül még további három, korábbi felvétel is meghallgatható. Hamarosan sorban meg is kóstoljuk ezeket. 

• Carana Padma MySpace oldal

A Hegyalja Fesztivál myspace oldalán megjelenő hírekből kiderül, hogy a 2009 július 15 -19. között megrendezésre kerülő rendezvénysorozaton fellép a Machine Head. 

"A jövőre 10. alkalommal megrendezésre kerülő Hegyalja Fesztivál minden eddiginél nagyobb port kavar.  

Mielőtt bárki a rockszívéhez kapna a Hegyaljára eddig kevésbé jellemző, lágyabb és elektronikus irányzatok térhódítása miatt, eláruljuk, hogy jövőre a keményebb műfajok rajongói is el lesznek kényeztetve, hiszen a fesztiválon többek között a hazánkat régóta elkerülő Machine Head is tiszteletét teszi. Jönnek még jó páran a nemzetközi sztárelőadók és kultbandák közül, de a szervezők addig nem akarnak nagy neveket puffogtatni, amíg a szerződéseken meg nem száradt a tinta."  

Rock/Metal himnuszok sorozatunk idei utolsó részéhez érkeztünk. A Los Angeles-ben 1990-ben alakult Tool kétségtelenül az egyik legkülönlegesebb rockzenét játszó banda a földgolyón. Lehet utálni, meg fikázni őket, de ilyen zenéből millió számra lemezeket eladni nem piskóta dolog. Én a 2001-ben kiadott Lateralus című remekművel ismertem meg őket, de mindegyik lemezük igazi remekmű. Védjegyszerű klipjeik pedig élményszámba mennek. Nehéz is volt a választás, de aztán döntöttem: Parabola