A tizenötödik születésnapját tavaly ünneplő Black-Out zenéjén legalább két generáció nőtt fel. A Csányi Szabolcs gitáros vezette csapat a magyar rock élet kultikus csapatai közé küzdötte fel magát az elmúlt évek során, amiben nem kis szerepe volt Kowalsky-nak, a zenekar emblematikus énekesének.
Sokan a bandát amúgy is vele azonosították, ami azért messze nem volt így igazságos, de hát így alakult. Meg úgy, hogy tavaly úgy döntött neki a Black-Out-ból ennyi épp elég volt, irány egy másik naprendszer, a Vega. Egyénisége, ezer közül felismerhető szövegvilága hiányozni fog, de mindenki pótolható. A kérdés csak az mennyire.
A maradó három zenész – Csányi Szabolcs gitár, Csányi Zoltán dob, Fehérvári Attila basszus – dönthetett volna úgyis, hogy vége, ennyi volt. Van már olyan nevük a szakmában, hogy lett volna mit csinálniuk, de úgy gondolták nem érhet így véget a történet és a szívük azt diktálta folytatni kell. A zenekari logót is lecserélték, nekem mondjuk a régi jobban tetszett, mint ez a kusza új. A zenekarba énekesnek Csordás Róbert került, aki korábbi zenekarában a Soundshine-ban már bizonyította, hogy kiváló hangi adottsággal rendelkezik és az új lemez munkáiból is kivette a részét, hiszen a szövegek fele is tőle származik. A lemez most is az utóbbi lemezek némileg keményebb vonalát hozza, de aki eddig kedvelte a zenekart biztos vagyok benne, hogy most sem csalódik, még akkor sem, ha nem Kowa áll a mikrofon mögött. A lemezt a Bakeryben Horváth Attilával (Subscribe) és a Parkplatzban Szűcs Szabolccsal (Superbutt) rögzítették, úgy is szól mint az álom. Minden hangszer szépen kivehetően, arányosan szól 
Egy biztos: a Black Out nem készít, már újabb Fekete-Kék-et vagy Esőnap-ot, de ez nem jelenti azt, hogy nem minőségi alkotás került ki Csányi Szabolcs keze alól. Más A Szív Diktál, de ahogy egyre többet hallgatom, úgy kerül egyre közelebb hozzám. Mind a tíz dal fogósra sikerült, megvan bennük a kellő modernség és még mindig áthat egy-két dalt a grunge szelleme. Éppen ezért nem is akarok dalokat egyenként kiemelni, mert mindegyik ad valami olyat, ami miatt emlékezetes marad, kezdve a régi Black-Out hagyományok szerint íródott nyitó Élni Vagy Félni?!-től, a groove-os, dallamos címadón át, a grunge-al vastagon átitatott Kékszakáll-ig, de a szép-szomorú Te És Én, a pattogós A Láng és az ultradallamos refrénnel bíró Itt A Földön is legalább ilyen jó nóták.
A Black-Out úgy lépett előre, hogy közeben amit tudott megmentett korábbi önmagából és ez mindenképpen respektálandó. Remélem, a régi rajongók nagy része ugyanezt gondolja és ha ez így van pár lemez még biztosan benne lesz a bandában.
A cd mellett a 15 Éves Jubileumi Unplugged koncert dvd-je található, ami lényegében a Kowalskyval adott Wigwam-os búcsúkoncert 12 klasszikus Black-Out dallal köztük olyanokkal, mint az Esőnap, a Ma …., A Kép, vagy a Kert.
/ez az írás a zene.hu portál számára készült - köszönet a promo CD-ért!/
Black-Out - Aki nem fél a tűztől
