A 2006-ban alakult veszprémi ötös egy Fevarin címre keresztelt EP-vel jelezte már, hogy a hazai rock/metal színtéren van. Most itt az első lemez, mely sok stílusból táplálkozik és bár szeretem az eklektikus zenéket, ezek csak akkor tekinthetőek maradandónak, ha a változatosság azért kerek egésszé áll össze a végén. Pigs Might Fly-ék a jó úton vannak, de a célig, még jócskán van hátra.

A Pigs Might Fly által elővezetett muzsikára jellemző, hogy a nu metal-tól a crossover-en át a grunge-ig van benne minden, de van itt roma folklór, indie, jazz meg még tudja fene mi nem.  A 2006 óta a Baky András (dob), Kovács Gergely (gitár), Sándor Attila (ének), Szűcs Sándor (basszusgitár), Tóth Róbert (gitár) felállásban (a bookletben nem találtam nem erre utaló jeleket) zenélő ötös nem a mindennapok metál zenéjét játssza ez kétségtelen.

Az érdi Bakery-ben felvett anyag nem szól rosszul, igaz halottam onnan már bikább hangzással kiszabaduló lemezt is. Az albumon vendégszerepel a Subscribe-ból ismerős Csongor Bálint, aki az énekproduceri szerepet is elvállalta, valamint Nagyváradi Nelli (Concorde Nation) és Tóth András (Solution) is.

A zene eklektikussága révén egy kicsit nehezen befogadható, de igazából ez nem baj, viszont a tizenegy nótából nem mindegyik áll össze igazi dallá, tehát ezen van a legtöbb csiszolni való. Illetve a dalok jó részéből hiányzik valami fogódzó, vagy fejben megragadó hangulat. Nem is tudom igazán mi hiányzik, hiszen részenként nagyon is egyedi és kiváló témák sorakoznak itt. Sándor Attila énekes is változatos dolgokra képes a tiszta énektől kezdve az eszement üvöltésekig minden bent van a torkában. A hangszeresek sem ügyetlen gyerekek, mégis kevés igazán emlékezetes nótát sikerült erre a tizenegy számos bemutatkozó albumra írni és valahogy én több máshonnan ismerős témát is felfedezni vélek.

Nos azért bármennyire is fintorogtam eddig, vannak azért szép számmal jó pillanatai is a Pig City Life-nak. Meglepő, de mindjárt a kezdő intró kiváló északi (a la Amorphis) hangjaival. A kettes Left-handed Polar Bear-t sodró lendülete viszi messzire. A következő Inverse Mermaid nyilvánvaló RHCP hangjai ellenére is megáll a saját lábán, de a következő Offroad 7 5 roma folk-betétje is emlékezetesre sikerült. Jó hangokat penget még a vastag riffre épülő Last Act, a Tom Morello (RATM) féle gitár effektet is csatasorba állító Princess, vagy a lemez szerintem legjobb nótája, a súlyos Coffee Coke And Crack.

Összességében egy csomó jó megoldást vonultat fel a Pigs Might Fly és ha a jövőben le tudják nyesegetni magukról azokat a sallangokat, melyeket máshol is hallottunk már, akkor még nagyon is sokra viheti ez a tehetséges veszprémi ötös. A potenciál kétségtelenül bennük van, rajtuk múlik tudnak-e élni vele?  

/ez az írás a zene.hu számára készült - kszönet a promo CD-ért!/