A budapesti/dunaújvárosi csapat a Bones zenekarból alakult, fontembernek pedig az a Knapp Oszkár ugrott be, aki korábban az Insane énekese volt. 140 (RockStation kritika: Wrong Side Of The Wall : 140 EP) címre keresztelt három számos EP-jükről tavaly év végén volt szerencsém írni. Akkor úgy tűnt előbb lehet lemez a produkcióból, de végül is majd egy évet kellett várni a debüt megjelenésére.

A zenekar felállása egy évvel ezelőtthöz képest nem változott, jelenleg is a Knapp Oszkár – ének, Deményi László – gitár, Kőműves Zsolt – gitár, Csobánczi Péter – basszus, Tóth László – dob felállásban zenélnek és még mindig igencsak jól nyomják a modern metált.

A 140 EP-n található  igencsak jól sikerült három dal (Degenerate, No Secret, Tears Never Came) ide nem került fel, ami igencsak bátor húzásnak bizonyult, mert ezek a dalok itt is húzónóták lehetnének. Viszont ötlet volt bőven, mert itt van 13 teljesen friss szerzemény, melyek változatos formáját mutatják a modernebb, groove-os jegyeket magán hordozó, dallamos fémzenének. Akinek ezzel már tele a padlás ne ijedjen meg: nem az üvöltős verze, dallamos refrén receptje alapján készült az album. 

Míg a 140-en a No Secret kivételével a másik két dalban betonbiztos alapok voltak, a nagylemez egy néhol szellősebb, több fajta stílusból való merítést mutat. Itt jól megfér egymás mellett a stoner és a tribal metal is, összességében mégis kerek a kép. Az érzés nem változott: inkább amerikáner ízek ütik fel a fejüket és továbbra is a Disturbed, a Godsmack és a Stone Sour azok a csapatok, melyek muzsikája támpontot ad a WSOTW zenéjének megértéséhez, de nekem Oszi vokalizálásáról még Mike Patton neve is beugrott néha, különösen az artikulátlan üvöltős részeknél.

Az anyagot maguk producelték a srácok, a hangmérnöki feladatokat Szűcs Szabolcs látta el, míg maga keverés a Bakery-ben készült, panasz nem is lehet a hangzásra, bikán szól minden abszolút nemzetközi színvonalon.

Ha az EP-n szereplő  dalokat slágeresnek hívtam, akkor itt a 13 dalból kevésre tudom ezt a jelzőt ráaggatni, viszont igen magas a színvonal majd ötven percen át. A kezdés mondjuk hatásos, hiszen a So I Began fejből kitörölhetetlen refrént produkál, és a gitárok is igencsak röfögnek. A Notes Of The Murderer egy öblös riffet hoz, míg a hármas Wrong Side egy inkább a Cadaveres-re jellemző tribal groove-ra épít. Egyébként pont ebben a legerősebb a lemez, mert minden dalban van valami, ami lecsavarja a fejet elég csak megemlíteni a Pat vagy a nagyon fajsúlyos Already Dead című darabokat. A csapat másik erőssége Knapp Oszkár éneke, mely több dalban is nagy pluszt tesz hozzá a muzsikához.

A lemez második felét erősebbnek érzem, kezdve az Art Is Weapon mélyre hangolt témáitól, a Bath In Slime zaklatott döngölésétől, a Purity ordas stoner hangjaitól, a Holding szaggatott játékától és megadallamaitól, egészen a záró A Hole To Fill egészen slágeres modern metáljáig.

Nincs mese ez egy minden izében szórakoztató album, melyen a fejcsavaró groove-ok és a dallamok olyan kombinációja van jelen, ami egészen ritka idehaza. Vannak máshonnan ismerős megoldások, de olyan energiával jön  át a hangfalon a Wrong Side Of The Wall bemutatkozó lemeze, hogy azt kell mondjam az év egyik legerősebb hazai produkcióját készítették el a srácok, igaz ezt már tavaly megjósoltam.

/Az album teljesen ingyen letölthető a Wrong Side Of The Wall honlapjáról  egy regisztrációt követően/