A 2006 év elején Csornán alakult Suicide Pride Az Utolsó Percben című EP-jéről is volt szerencsém írni. Ott már előrejeleztük, hogy a csapat egy teljes hosszúságú lemez felvételén töri a fejét. Nos a jelenleg basszert kereső csapat tartotta is az ígéretét, már ha az intróval együtt 8 számot tartalmazó valamivel több, mint 14 perces anyagot nagylemeznek nevezhetjük.

Nyersen szól a Halva Született Álmok, melyben tényleg megbújik a punk lendületessége és a thrash metál súlya is. Soma, Luki, és Maci továbbra is igencsak lendületes zenét tol, és a társadalom kritikát megfogalmazó szövegek csak tovább erősítik mindezt. A felvétel viszont talán túlságosan is nyersre sikeredett és így egy kicsit demós jellege lett a cuccnak, bár lehet hogy ez szándékos.  

Az Intro még középtempós riffelést hoz, de aztán a Zuhanás, az Egyedül és a Mizantróp igencsak fénysebességre kapcsol, talán csak utóbbi hoz egy lassú kiállást. Az ötös Véget  Nem Érő Út egy olyan reszelést hoz a dal közepén, amitől minden igaz metálosnak/hácésnek „könnybelábad” a szeme. Az ezt követő Gyenge Remény is tarol, mint a hurrikán, és ez az érzés az ezt követő Mindörökké hallgatása közben sem csökken, de itt azért némi punkos óóóózást sikerült elsütni és a dal végén a kiállás is állat. A lemezt A Félelem Tart Ébren című dal zárja, amely lassabb kezdés után a szokásos, de igencsak hatásos darálást hozza.

Igazából a továbblépés lehetőségét az utolsó két dalban látom, ahol a tempókkal és a harmóniákkal is variálnak a srácok. Mert bármennyire is hatásos ez az agresszív, acsarkodós előadásmód, hosszútávon a dalok egyformaságát eredményezheti. A tehetség továbbra is adott, de legközelebb kicsit hosszabb dalokat kérnék, ha lehet.