Újra itt vannak a staccato riffek királyai. A chicagoi Disturbed semmi különöset nem csinál, húzós hard és heavy rock riffeket kombinál egy kis modern metállal és ez több, mint 11 millió lemezt eredményezett ezidáig. A siker a 2005-ös Ten Thousand Fists-szel jött el végérvényesen és 2008-ban az Indestructible-lel folytatódott. Az ötödik, Asylum címre keresztelt korong pedig biztosan nem lesz a Disturbed hanyatlásának kezdete.

Merthogy is a recept változatlan: szaggatott hard rock/metal riffek, néhol egy kis elektronikával nyakon öntve, dallamos – néhol hatásvadász – ének és tiszta, amerikai hangzás. Talán most mintha több, a metál klasszikus korát megidéző pillanatot rejtene az album, de a lényeg azt gondolom az összhatáson van. Azon pedig még mindig hatalmasat dob David Draiman ösztönös éneke és borús, néhol zsidó származását középpontba állító szövegei.

Erre a zenére - bármennyire is nem eredeti amit csinálnak – mást nem lehet csak ösztönösen bólogatni és a jobb lábbal „ütni” az ütemet. Azt azért viszont mindenképpen erényként említeni, hogy bár ezer kilométerről megismerni, hogy a Disturbed játszik, minden lemezük kicsit más, mint az előző volt.
 

Igazából van pár hasonszőrű banda - Drowning Pool, Godsmack -, de ezt a zenét a Disturbed játssza még mindig a leghitelesebben. Szikár mégis bivalyul megszólaló album lett az Asylum, pedig u.n. self-produced, azaz külső kéz itt nem tekergette a gombokat. Talán azért is van, hogy elsőre annyira nem jön át a lényeg, mint a korábbi, szinte azonnal ható lemezeken.

 

Ettől függetlenül a két klipes dal, a címadó Asylum és az Another Way To Die azonnal hat, különösen utóbbi picit a Static-X-re hajazó riffjei ütnek nagyot. Bivaly a The Animal, különösen a refrén és a furcsa gitárjáték miatt, de a balladaszerű húrokat pengető Crucified, a masszív My Child és a középtempósan döngölő Sacrifice is kellemesen simogatja a hallójáratokat és akkor még a zseniális, über-dallamos Innocence-ről és a sodró, szintén igen gyorsan a fülbe ülő The Infection-ről nem is beszéltem. A végén még  elsütik a U2 I Still Haven't Found What I'm Looking For-jának feldolgozását, amely inkább  a verze alatti gitártémáról marad emlékezetes, mint magáról az egész dalról.

 

Ezzel együtt a Disturbed most is rengeteg lemezt fog eladni - valószínűleg főként a tengerentúlon -, de azt mondom meg is érdemlik, mert nagyon hosszú ideje, nagyon magas minőséget képviselnek. Aki pedig a mai jövő-menő zenei trendek közepette erre képes az minden elismerést megérdemel.

Aki kíváncsi az album dalaira, az a brit Metal Hammer oldalán most a teljes lemezt meghallgathatja.