Csaknem három éve, hogy Tunyogi Péter már egy másik dimenzióban nyomja a rockot, de ezt a hiányt eddig sem sikerült megszoknunk, és feltehetőleg nem is fogjuk. A P. Mobil, majd a Tunyogi Rock Band egykori énekese sokunkkal szerettette meg a r’n’r-t. Nem hinnénk, hogy hazánkban volt valaki, aki őnála autentikusabban tálalta a műfajt, de szerte a világon is igencsak kevesen lehettek ilyenek. Orgánumát hallva meggyőződhettünk róla: őt az Isten is rock-énekesnek teremtette!
Pedig ő saját magát eredetileg dobosnak szánta, csak a szükség hozta úgy, hogy énekelni kezdett egyik régi zenekarában. A próbálkozás olyan jól sikerült, hogy hamarosan a P. Mobilból távozó Vikidál Gyula helyén találta magát. Évtizednyi mobilozás – mármint P. Mobilozás – után összekülönbözött Schuster Loránttal, a zenekar menedzserével, mivel szerinte Tunyó barátunk „aprópénzre váltotta” a régi dalokat. Történt ugyanis, hogy saját zenekarával, a Tunyogi Rock Banddel elhúzta az anya-zenekar nótáit is.
A szintén Mobilból elküldött Kékesi „Bajnok” Lászlóval, és még néhány nagy névvel – Donászi Tiborral, Zeffer Andrással, Gallai Péterrel – neki álltak tehát saját dalokat írni, és – sokak szerint – túlszárnyalni korábbi sikereiket. A Tunyogi Rock Banddel két nagyszerű lemezt alkotott az aranytorkú énekes, aki élete utolsó szakaszában a volt P. Mobil-tagokból álló Mobilmániaban működött közre.
Nem csak énekesként a színpadon, hanem emberi kvalitásaiban is rendkívüli volt Péter. Szerény, halkszavú, érzékeny embernek ismerte mindenki, szinte alig-alig sejlett, mekkora hatalmas lelki erő lakozik benne. Ez sajnos úgy derült ki, hogy őt is utolérte az oly sok ember végzetét okozó betegség: a rák. Küzdelme gigászi volt; csonttá fogyva, erőtlenül énekelt többször a színpadokon, és szó szerint ott is halt meg. Egy Mobilmánia koncert kezdetén még a deszkákra vezető lépcsőn tartott, amikor összerogyva kómába került, és többé már nem tért vissza világunkba.
Lánya, Tunyogi Bernadett, és sok-sok zenésztársa – Kálmán György a Dinamitból, Csiga Sándor, Fischer László, és még jó páran – emlékezik az ikonra, megidézve muzsikáját, július 23-án (most szombaton), Gyömrőn, az Eskű téren. A program este 7 után indul.
Fővárosiaknak jó hír, hogy a koncert helyszíne alig 10-20 kilométerre esik Pesttől, és a vasúti közlekedés is kielégítő abból a szempontból, hogy a rendezvény végeztével még haza lehet jutni. Autótlanság tehát nem kifogás! Mint ahogy a pénztelenség sem, hiszen a szervezők kedvessége folytán belépőjegyet nem kell fizetni! Az elmúlt tapasztalatokból kiindulván már csak arra az egyre volna szükség, hogy az Égnek ne pont szombat este jusson eszébe elsiratni minden idők talán legnagyobb magyar rock-énekesét. De ne csak az időjárást találgassuk aggódva, hanem azt is, mely dalai fognak a Mesternek felcsendülni, és vajon ki lesz a beígért meglepetés-vendég?!
